Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
226 Dr. Müller Vilmos arányokban dühöngött a puerperalis láz. Egyik szülő nő a másik után halt el, sokszor egész kórtermek ürültek meg ilyen módon. 1842-ben az 1. osztályon 3287 szülő nő közül 518 halt meg gyermekágyi lázban, mig a II. osztályon 2659 közül »csak* 202. Hat év alatt 20.000 szülőnő közül 2000 halt meg az I. osztályon és 1800 közül 700 a másodikon. Az első osztályon 9,92%, a másodikon SS'SVo volt a halálozási szám. Ez a feltűnő különbség a két osztály között első sorban Semmelweiss figyelmét költötte tel. Kereste, kutatta a külömbség okát. Ez időben a legtöbb szülész a gyermekágyi láz okát atmosphericus befolyásoknak tartotta. Semmelweiss vizsgálódásai során odáig már eljutott, hogy ez alól a nézet alól függetleníteni tudta magát, mert ha ez igy lett volna, úgy a városban magában is dühöngeni kellett volna a g37ermekágyi láznak, pedig éppen ellenkezőleg. A városban észlelt szülések a legnagyobb rendben folytak le és csak a legnagyobb ritkaságok közé tartozott az, ha gyermekágyi láz vitte el a szülő nőt. Ettől a felfogástól annál is inkább elállhatott, mert tapasztalta, hogy még azon szülő nők is, a kik a szülészeti intézetet akarták felkeresni, de a rohamos szülőfájdalmak folytán az utczán szültek és csak azután kerültek be a szülőintézetbe, csak nagyon kivételesen estek gyermekágyi lázba. Azért sem tudta magát azonosítani a puerpralis láz atmospherikus okával, mert más epidémiák, melyeket légköri befolyások okoznak, csak bizonyos évszakokban lépnek fel, mig a gyermekágyi láz minden évszakban eg}^aránt dühöngött. A légköri hatásokat befolyásoló intézkedések sikertelensége sem kerülte el figyelmét. A szülő szoba ventilatiójának elzárása, mert gyermekágyi lázat éppen a ventilator közelében levő gyermekágyas kapott, kezdett előtte éppen olyan tarthatatlan lenni, mint a szülőszoba túlságos szellőztetése, a miasmákkal teli levegő miatt. A gondolatok során lassan leszámolt azokkal az okokkal, a melyeket akkor a két osztály közötti halálozási külömbségre és igy a gyermekágyi láz megfejtésére felhoztak. És amidőn igy lassankint mindent áttanulmányozva, arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekágyi láz okát az eddigiekből megmagyarázni lehetetlen, határozta el magát arra, hogy — mint mondá — »ez ismeretlen okot összes erőmből telhetőleg felkutassam«. Midőn Semmelweiss erre az álláspontra jutott, már egy fokkal kiemelkedett a többi szülészek közül. Látta, hogy semmit se tud, de meg volt az ösztöne, az akarata, hogy tudjon és nem nyugo
