Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
A modern sebkezelési elvek kifejlődése. 225 Fiatalos hévvel látott hozzá az orvostudomány miveléséhez, úgy hogy 1846-ban szülészeti és sebésztudori diplomát csatolhatott orvosi okleveléhez. A rendkívül szorgalmas medicust a bécsi egyetem akkor két legnevesebb professzora, Sckcoda és Rokitanszky is nagyon kedvelték. Az elsőnek szeretete bírták őt arra, hogy a belgyógyászati tanszék mellett képezze ki magát továbbra. A másodiknak sym- pathiája tette pedig lehetővé számára azt, hogy a kórbonczolásban oly alapossággal képezte ki magát, a milyennel akkor kevés fiatal orvostudor dicsekedhetett. A kórboncztani mikroskopia Rokitanszky alatt élte virágkorát. A bonczolási technika ekkor fejlődött ki arra a magas tökélyre, a melyen az most áll. Semmelweiss, Rokitanszky útmutatása mellett szívta magába azokat a pathologiai ösmereteket, a melyeknek pályája későbbi fordulópontjában olyan nevezetes szerep jutott. Midőn Semmelweiss Schcoda mellé személyi okokból nem juthatott be, elhatározta, hogy Boér tanár utódánál, Klein professzornál próbál szerencsét, a ki a bécsi közkórház szülészeti osztályának főnöke volt. 1844. julius 1-én jelent meg itt, hogy a tanársegédi állást a professzor mellett eltöltendő gyakornokoskodással magának biztosítsa. Ez sikerült is neki 1846. julius 1-én. a mikor véglegesen asszistenssé lett kinevezve. Ettől az időtől kezdve szakadatlanul a gyermekágyi láz tanulmányozására fordította idejét, a melyre bőven nyílt alkalma, mert az egyik lázas »epidémia* még alig múlott el, már másik lépett a nyomába. Egyike a legrémesebbeknek az volt, a mely 1841. év októberében kezdődött és majdnem két évig tartott, a miközben lö'^/o volt a halálozási szám. Ezen idő alatt közel 1000 gyermekágyas nő halt el, nem is véve számításba azokat, a kiket időnként más osztályokra tettek át és ott pusztultak el. Eleintén a kórház két szülészeti osztálya között, a halálozás óriási számarányában, alig volt külömbség A II. osztályon, a mely Bartsch tanár vezetése alatt állott, minden 100 gyermekágyas asszonyra 5—6 halálozás esett, mindaddig, mig ez a szám lassankint O’OOVo-nyi mortalitásra csökkent, mert a kormányrendelet folytán a II. osztályon csak bábák nyertek ezentúl oktatást. Ezen idő óta az I. és II. osztály között állandó külömbség állott fenn, a gyermekágyi halálozásokat tekintve. A midőn az I. osztályon 7'7 perczent volt a halálozás, a másodikon csak 3 5. Az 1842-ik év a bécsi közkórházakra nézve körülbelül olyan volt, mint az 1664-iki a Hőtel Dieure nézve. Még eddig soha nem tapasztalt
