Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
1. rész
A modern sebkezelési elvek kifejlődése. 185 azokat általánossá tenni. Az angol orvosok között e tekintetben a legkiválóbb észlelő Storrs volt, akinek tapasztalatai teljesen azonosak voltak Semmelweisséival Rájött arra. hogy azok a gyermekágyasok, akiket akkor vizsgáltak midőn az orvosok előzőleg bonczolásoknál foglalatoskodtak, gyermekágyi lázt kapnak. Máskor orbánczos vagy genyes eves sebekkel való bánásmód után vizsgálva a gyermekágyast, következett be azoknál a gyermekágyi láz- Ennek a megforditottját is említi Storrs amidőn azon tapasztalatait közli, hogy a lázas gyerekágyasokkal foglalkozó ápoló személyzet férfiak nők egyaránt orbánczot kapnak és hogy elhalálozásuk esetén a kórboncztani lelet teljesen összevág a gyermekágyi lázban elhaltak bonczolási adataival. De ha Storrsnak vizsgálatai helyes nyomokon haladtak is. már nem tudta megfejtését adni annak, hogy miért betegszik meg egyik gyermekágyas a másik után. Egyszerűen epidemicus betegségnek tartotta, amely egyik betegről a másikra átterjed, anélkül, hogy a tapasztalat által a kezébe letett igazságokhoz mérten, reá- jött volna arra, hogy azt legnagyobbrészt a kívülről a női szervezetbe vitt »állati méreg«. — mint azt Storrs nevezi — okozná. Storrsnak különben egész helyes észleletei, amiket az angol orvosok legnagyobb része, Readal, Sleigth, Hardy. Allen, Robertson is magukévá tettek, nem tudtak a köztudatba elterjedni. Nem pedig azért, mert egyszerűen csak észlelések maradtak, ahelyett, hogy ez észlelések alapján a gyermekágyasoknál most már a legszigorúbb prophylaxist vitték volna keresztül Annak a nyomait, hogy kór- bonczolások után megfelelő szülészeti vizsgálatoknál, chlórmészt használtak, megtaláljuk ugyan Arneth: »Ueber Geburtshilfe und Gynaecologie in Frankreich, Grossbritanien und Irland Wien 1853« czimü munkában, de ezt a methodust nem általánosítják. Innen van az, hogy a gyermekágyi halálozások olyan kis perczentben szállottak alá még ez észlelések után is az angoloknál, hogy vizs • gálataik mellett döntő bizonyítékot nem képezhettek és hogy a né • metek nagy szülésze Kivisch minden nagyobb koczkázat nélkül mondhatta oda az angoloknak hogy ő nagyon gyakran vizsgált szülőnőt közvetlen bonczolás után és soha semmi káros következményt nem észlelt. Kivischnek ez a kijelentése, amit 1845 ben Canstatt >-Jahres- berichts-jében tesz. reávallott az akkori német orvostudományok v ilág nézeteire, amit azok a gyermekágyi megbetegedésekkel szemben hittek. Mindennek inkább hitelt adnak, semhogy az igazságot
