Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 7. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)

75

Nagyobb testi betegséget nem állott ki. Mint hivatalnok kötelességét mindig pontosan teljesítette s elég élénk felfogást tanúsított. Öt év előtt minden kideríthető ok nélkül nehézkóros rohamot kapott. Ezen baja különféle, hosszabb-rövidebb időközökben jelentkezett s olykor nagyobbmérvü fejfájások és szédülések lepték meg. 1884-ben már volt a megfigyelő-osztályon epilepsiás roham után beállott súlyos zavartsága miatt, a midőn nyugtalanul járt-kelt, környezetét késsel fenyegette, majd később vallásos irányban delimit, élénken hallucinált, égi hangokat, parancsokat, biztatásokat hallott, úgy érezte, mintha más emberré lenne, mintha újra születnék, nagy ünnepélyességet, lázas készülődést látott mindenütt s azt képzelte, hogy ez mind őt illeti. Magához térvén, izgalmairól mitsem tudott.

Betegsége miatt hivatalában nyugdíj áztatott s három évig özvegy anyjánál tartózkodott. Itt — főleg a rohamok után — nagyobbmérvü izgalmak vettek rajta erőt, üldöztetési és vallásos irányban delirált, folyton arról beszélt, hogy egy egész banda működik ellene, föld alatti gépekkel befolyásolják; majd intéseket, parancsokat hallott az égből, különféle átalakulásokon ment át: volt csillag, nap, hal, medve, kutya; a levegőben lebegett, látta az eget megnyílni, s ott az angyalokat, az istent. Sajátságos áramokat érzett magán keresztül futni. Sensatióit szokatlan módon határozta meg: testében hajszálnyi, pontnyi tüneteket érzett, különféle átváltozásokat. Beszélt belső és külső gondolatokról. A megfigyelő-osztályon