Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 7. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)

76

a sajátságos tüneteket a legváltozatosabb tarkaságban tárta fel, melyek aztán egy-egy roham közeledtéig elhalványultak avagy teljesen megszűntek, hogy ekkor ismét tömegesen törjenek ki.

Jelenállapot. A mérsékelten fejlett és táplált középtermetű férfi beteg hajzata barna, koponyája hátul lépcsőzetes, a lambdavarrat árok alakjában kitapintható. Koponyaméretei: hosszátmérő : 185, harántátmérő : 161, magasság: 123, körzet: 573 mm. Test- magassága: 167 cm. Irise kékes-szürke, látái tágabbak, főleg a bal, hiányosabban reagálnak. Nyelvében fibrilla- ris reszketés észlelhető. A jobb oldali facialist hiányosabban idegzi be. Térdreflex valamivel élénkebb. Teng- életi, mozgási, érzési szervekben semmi különös eltérés.

A beteg nehézkóros rohama után zavarttá lett, exaltáltan jár-kel, szemeit az égre mereszti, figyelmezteti környezetét, hogy hallja- és látja-e az égi háborút, minden zúg, a csillagok, nap és hold zavartan kóvályognak össze-vissza, a pokol is megnyilt, s okádja a tüzet; hallja, hogy kinevezték parancsoló istennek, sürgöny útján isteni rendeletet kap; testén gömböly- ded, majd szögletes alakban munkákat végeznek; majd meleg, majd hideg áram futja át, száján át gázok ömle- nek ki; lát ördögöket, angyalokat, egyszer fiúnak, máskor lánynak, halnak, csillagnak, scorpiónak érzi magát ; a föld különös vonzást gyakorol rá. Az élénk hallucina- tiók s egyéb sensatiók öntudatát teljesen betöltik s minden figyelmét annyira lefoglalják, hogy a hozzá közeledővel nem törődik, kérdéseire alig ad feleletet.

Rohammentes időben nyugodt, értelmes, jól tájé-