Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

59

vel a reggeli imádság idején a korcsmába akart menni. Eszeveszetten futott, űzetve ezer meg ezer lovas által, kiknek dobogását hallotta maga mögött, de nem mert visszanézni. Haza érve, ágyára veté magát és folytonos imádkozás és aggodalom közt várta a reggelt. Ekkor megkérdezve társait, hogy ők énekeltek-e ablaka előtt, megtudta, hogy azok egész éjjel nyugodtan aludtak. Tehát az ének sem lehetett más, — gondolta, — mint ördögi játék, melylyel őt az ördög ki akarta csalni az utczára.

Ezen esemény után a beteg még vallásosabb lett, még az évben megnősült, iszákoskodni kezdett. Nejével boldogan élt, 11 gyermeket nemzett, ezek közül 6 már kiskorában — egyik nehézkóros görcsök közt — halt meg, 5 pedig él s állítólag egészséges.

1860-ban több heveny-lázas betegséget állott ki, 1875-ben pedig váltó-lázban szenvedett.

1876-ban oly erős botütést szenvedett el, hogy eszméletét vesztve, összerogyott, orrából, szájából, füléből elindult a vér. Ez idő óta heves fejfájásokban s szédülésekben szenvedett s a szeszes italokat nem birtaúgy el, mint előbb. Éjjel gyakran felriadt, ördög- és állatlátásai voltak.

Látván, hogy iszákossága nem vezet jóra, 1880-ban egy alkalommal a templomba ment, és sírva könyör- gött aboldogságos sztízhöz, hogy mentse meg őt szenvedélyétől, mire a Mária-kép háromszor bólintott felé, hogy meg fogja hallgatni kérését. Erre ő megesküdött, hogy nem iszik többet és három év óta nem is ivott egy csepp szeszes italt sem.