Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

52

tói, a színházban, ha elkiáltanák magukat; ha a beszélőt pofon ütnék. A szoba festéke, a főző-edény fémé nem mérgezi-e meg őket ? Nem mehetnek el egy ház előtt sem, hogy annak ablakait meg nem olvasnák. A lámpát az asztal közepére kell tenni, önmagát mint gonosztevőt feljelenteni, a kés hegyét nem fordítani szemben — mind megannyi kínos kényszerképzet. Olykor az illető fél, hogy bűnt követ el, hogy elájul stb.

Sokszor azután a kényszerképzetek kényszercselekedeteket okoznak. A betegek kényszerülnek testüket felsebzeni, ruhájukat széttépni, ujjúkat harapdálni, fejüket a falba verni; továbbá egyéb badar dolgokat elkövetni : czipójükbe vizelni, ujjúkat végbelükbe dugni, egyes tárgyakat meggyujtani, gombostűt nyelni, testüket lemezteleníteni stb.

Ezen kellemetlen gondolatoktól menekülni igyekszik a beteg, elvonul a magányba, majd szórakozást keres, de sehol nyugtot nem talál. E miatt nagy nyo- mottság, félelem lepi meg s sokszor melancholiás le- hangoltság következhet be. Mindentől irtózik, sehova sem mer nézni.

Olykor súlyos cselekedetek végzésére kényszerül a beteg.

A tébolyodottság lefolyása többnyire idült, olykor rövidebb-hosszabb alábbhagyásokkal, a mint az érzékcsalódások elhalványulnak vagy élénkülnek.

A teljes gyógyulás igen ritka. Kendesen csak alábbhagy ás következik be. Oly esetekben, hol a téboly odott- ság keletkezésére szervi bajok (gyomor-bélbajok, méh-