Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

53

bántalom, vérszegénység, bélférgek stb.) adtak alkalmat, a prognosis jobb.

Ha a tébolyodottság igen hosszú időre nyúlik, lassankint elmegyengeség tünetei fejlődhetnek ki s a téveszmék a psychomechanismus zavaránál fogva szakadozottakká, töredékesekké válnak.

A tébolyodottság kórisméjét sokszor nehéz megállapítani, főleg akkor, midőn a beteg már több ízben volt szakértői vizsgálat alatt, különösen pedig tébolydában. Ilyenkor megtanulja azt, mit figyelnek meg nála leginkább, mit tartanak nála kórosnak. Ily módon megtanul dissimulálni, azaz a beteges tüneteket elrejteni. A vizsgálatnak tébolyodottaknál, illetőleg kiknél erre gyanú van, mindig indirektnek kell lennie. El kell mondatni az egyén egész élete történetét s ilyenkor ő maga tudtán kívül feltálalja a beteges tüneteket, melyet a szakértő egyforma közönynyel fogadjon, nehogy a betegben gyanút ébreszszen.

Gyógyszempontból a tébolyodottakat részint a nyugalom, részint köz- és önveszélyességük miatt legjobb tébolydákba adni. Itt a világtól s izgalmaktól elzárva, lassan megnyugszanak s sokszor igen jó házi munkások válnak belőlük.

Oly esetekben, hol szervi bántalmak fordulnak elő (emésztési zavarok, gyomor-bélbajok, vérszegénység, bélférgek, méhbajok stb.) ott első sorban ezek gyógyítandók.

Gondot kell fordítani az étkezésre. Többször kell őket étellel kinálni. Az üldöztetési (mérgeztetési) tébolyodottaknál az ételt előttök megízlelni, vagy olyant