Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

51

A tébolyodottságnak korcsalakjaként tekintendő még azon elmekór-forma, melynél a kényszerképzetek játszák a főszerepet. Bizonyos gondolatok mintegy akarat nélkül jelennek meg az öntudatban s-az egyén tetteire, gondolkozására jelentékeny befolyást gyakorolnak. A kényszerképzetek különben nem elmebeteg, de ideges, öröklésileg terhelt egyéneknél (pl. hyste- riásoknál) is elég gyakran mutatkoznak. Az ilyen egyének folyton tépelődnek, különös eszmékkel foglalkoznak, a kételkedés, a habozás jellemzi őket, folyton kérdőjelekkel állnak szemben s ezek akaraterejüket megbénítják. Mintegy kínzó kényszer által érzik magukat lebilincselve. Ha valamihez hozzá fognak, azonnal előtérbe lép a habozás: jó lesz-e az, nem kellene-e másként cselekedniük ? Ha elindulnak valahova, többször megváltoztatják útjok irányát, többször visszafordulnak. Még be sem végeztek valamit, már másra kell magokat elhatározniok. Lefekvés előtt többször felkelnek, hogy megnézzék, jól van-e az ajtó bezárva, nincs-e az ágy alatt valaki elrejtve? A megírt levelet újra felbontják s elolvassák, nincs-e benne hiba. Bár mit tesznek, gondolnak, folyton egy- egy kellemetlen eshetőség jut emlékezetükbe. Ha hídon mennek át, azon tépelődnek, mi lenne, ha a vízbe esnének. Ha kocsiznak, eszükbe jut, ha a kerék eltörne. Ha lovakat látnak, azon gondolatuk támad, mintha azokkal fajtalankodniok kellene. A legkomolyabb pillanatok alkalmával a legbadarabb képzetek merülnek fel öntudatukban. A templomban eszükbe jut, hogy mi lenne, ha a papot letaszítanák az oltár4*