Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

családból, fejedelmi vérből származik s ennek megfelelő hanghallásai is lehetnek.

A perlekedési tébolyodottságnál a téveszme mindig valami vélt jogsérelemből indul ki. Az ilyen egyéneket már korán bizonyos nyakasság, akaratosság, indokolatlan vitatkozási hajlam s az álokoskodás jellemzi. A bántalom magvát jogaiknak vélt csorbítása képezi: jogtalanul elvesztett pör, megkárosítás. Végrendeletben számukra hagyott pénz vagy birtoktól vélik magukat megfosztva, valami ígéret beteljesedését várják. Ennek folytán igénykeresettel lépnek fel, eljárnak ügyvédtől ügyvédhez s miután mindig elvesztik pörüket, maguk ragadják azt kezükbe, tanulmányozzák a törvényeket s azokban sokszor oly jártasságra tesznek szert, hogy a bírákat bámulatba ejtik. Természetesen a kiindulási pont téves volta kellő felvilágosítást nyújt s midőn keresetükkel elutasíttatnak, megtámadják az igazságszolgáltatást, szidják a bírákat, s az igazságszolgáltatás vértanúinak tüntetik fel magukat. Olykor aztán ül- döztetési irányú téveszmék fejlődhetnek ki, melyek éle az ügyvédi s bírói kar ellen fordul. Gyakran követnek el indulatosságukban becsületsértést, rágalmazást, miért sokszor ellenük bűnvádi eljárás vétetik foganatba. Sokszor csak akkor ismertetnek fel mint elmebetegek, midőn már minden vagyonukat elpörölték, s tettlegességre vetemednek.

A vallásos tébolyodottság érzékcsalódásait s téveszméit a vallás külsőségeiből, formáiból meríti. Ezen egyéneknél már korán mutatkozhat exaltáltság, a

Gyakorlati elmekórtan.