Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

48

kadni. Beleit tépi, csikarja, csontjait tördeli valami. A számtalan érzékcsalódások kimagyarázásaként aztán a téveszmék keletkeznek. A beteg sehol sem érzi magát biztonságban. Eleinte passive viselkedik, bezárkózik szobájába, kerülve a társaságot. De az érzékcsalódások ide is követik. Ellenségei éjjel zajt ütnek ajtaja előtt, a ház tetején likat fúrnak s azon át folytatják munkájukat. Végre lakást változtat, de itt is azt tapasztalja, hogy ellenségei felbujtották ellene a lakókat, a szomszédokat. Végre elbolyong faluról- falura s midőn sehol sem talál nyugtot, vélt üldözőit megtámadja, számon kéri őket, majd a hatóságoknál bepanaszolja s midőn keresetével elutasítják, a hatóságot is gyanúsítja s végre maga vevén magának elégtételt, legnagyobb mértékben közveszélyessé válhat.

Az üldöztetési téveszmék olykor nagyságiaknak engednek tért, midőn a beteg az üldöztetés okát abban ismeri fel, hogy mint nagy embert, kinek különös jogai vannak előkelő álláshoz, vagyonhoz — el akarják tenni láb alól.

Máskor a nagysági téveszmék fokozatosan fejlődnek s a tébolyodott király, próféta, Isten lesz, a midőn a körülötte levő események ezen módon lesznek magyarázva : mindenki tiszteletteljesen hajlik meg előtte, a katonaság mindenütt üdvözli, a falragaszok róla beszélnek, előre jelzik érkezését.

Majd ismét eredeti téveszmék jelentkeznek, leginkább azon alakban, hogy az illető szüleinek nem valódi gyermeke, de ki van cserélve, valami előkelő