Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)
I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)
45 ellenkezőleg a melancholiásokéval, hol a hangulat anomáliái képezik a téveszmék kiindulási pontját. A érzékcsalódások kiterjedhetnek minden érzékszervre, leggyakoribb a hallási, azután az érzési, látási csalódás, legritkább a szaglási és ízlési. A betegek hallhatnak hangokat, zörejeket, beszédeket, fenyegetéseket, szitkozódásokat, gúnyszókat, dicséretet; láthatnak fényt, szikrázást, különféle alakokat, állatokat, embereket, tájképeket stb.; érezhetnek szurká- lást, vagdosást, hangyamászást, hideg vagy meleg érintést (hulla hidegség), villamozást; érezhetnek kellemetlen ízt, fojtó, kábító, majd kellemes szagot, bűzt stb. Olykor értelmi csalódások jelentkezhetnek. Illusiók s kényszerképzetek is nagy szerepet játszanak tébolyodottságnál. A téveszmék nagyrészt öntudatlanul fejlődnek a kóros organismus talaján (primordialis téveszmék), másrészt az álomképeket viszi át a beteg a valóba, leggyakrabban az érzékcsalódások képezik azok forrását. A tébolyodott téveszméi minden tekintetben rendszeresen kidolgozottak, a betegek azok minden egyes részleteit szoros összefüggésbe hozzák személyükkel, a külvilággal s minden benyomást, minden tüneményt, eseményt ezen szempontból Ítélnek meg. A talán jelentéktelen, őket épen nem érintő dolgot is magokra vonatkoztatják s téveszméiknek teljes kidolgozására használják fel. Nincs az az esemény, mely figyelmüket kikerülné, s melyet ők gyanú nélkül hagynának.
