Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

A téveszmék tartalmuk szerint lehetnek üldözte- tésiek s nagyságiak s az első transformálódhat a másodikká. Meg szokás különböztetni: az üldöztetésig perlekedési, vallásos, szerelmi s kényszerképzetes tébolyodottságot.

A tébolyodottság kezdeti időszakában csak sejtelmekkel, gyanúval találkozunk. A beteg előtt sajátságosnak tűnik fel környezete, a külvilág, lépten-nyo- mon találkozik valami különössel, mindenfelé vonatkozásokat vél felismerhetni saját személyére, cselekedeteire, állására, jövőjére. Úgy tapasztalja, hogy az emberek sajátságos módon viselkednek, mintha különös figyelembe részesítenék őt; ha megjelenik az utczán, vagy társaságban, az emberek összenéznek, összesúgnak. Egy-egy elejtett szót, kézmozdulatot, mosolyt, fejbólintást magára vonatkoztat. Az újságokban, hirdetésekben mindig talál valamit, a mi őt illeti. Ha a lapok valamit megfeddenek, lia a pap moralis pnedicatiót tart, saját személyét hiszi ez által érintve. Később azt tapasztalja, hagy az emberek kitérnek előle, kiköpnek előtte, vagy bizonyos tisztelettel fogadják. Az esetleges ünnepélyeket, katonai díszkivonulásokat, a sok harangozást, utczai zenét saját személyükkel hozzák összefüggésbe, mintha ezek mind értök történnének. Itt-ott már megjegyzéseket is hallanak, melyek kezdetben illusiók jellegével bírnak, s később rendes hallucinatióknak adnak helyet. A betegek hallják, hogy az emberek nyilvános helyen ócsárolják, megjegyzéseket tesznek rájok, tolvajnak, sikkasztónak, gyilkosnak, rablónak, piszkosnak, csám-