Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

44

kélt magatartást, viselkedést, gondolkozást árulnak el, úgy hogy a társadalomban mint különcz, sajátságos egyének ismeretesek. Sokszor bizonyos hysteriás és hypochondriás, iszákossági hajlam mutatkozik nálok.

Néha gyermekkorban kiállott agybetegségek, hiányos táplálkozási viszonyok, angolkór, súlyos betegségek, fej sértések képezik a disponáló tényezőket.

Az ilyen degenerált, disponált egyének csekélyebb ellenálló képességet tanúsítanak minden káros behatással szemben. Lázak alkalmával könnyen delirál- nak, gyakrabban szenvednek fejfájásokban, szédülésekben.

Vannak egyes degenerált egyének, kiknél már a gyermekkorban feltaláljuk a tébolyodottság első csiráit s a betegség maga az egyén fejlődésével lépést tartva, lassankint formálódik ki. Ezt eredeti tébolyo- dottságnak szokás nevezni.

A tébolyodott hangulata legtöbbször közönyös, máskor az érzékcsalódások tartalma szerint változik. Magatartása, viselkedése mégis a szokatlanság s különösség jellegét hordja magán. Egyébként — téveszmekörüktől eltekintve — elég értelmesen beszélnek, társadalmi állásuknak megfelelő műveltséggel s tájékozódással bírnak. Rendesen bizonyos emelkedettséggel s páthosszal beszélnek, s sajátságos bőbeszédűség jellemzi őket. Természetesen az érzékcsalódások s téveszmék neme jelentékenyen befolyásolhatja minden tettöket s maga viseletűket. Az esetleg fennálló hangulatzavar okát mindig ezek képezik,