Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 5. Szerzett butaság (anoia)

40

Legtöbb esetben a másodlagos butaság kórképében olykor fel-felcsillámlanak egyes tünetek, melyek az elsődleges (előbbi) kóralak természetére engednek következtetni.

A szellemi élet bizonyos csorbái ötlenek szembe ezen kóralaknál. A felfogás nehezebb, a társítás egyes emlékezeti képeknek kiesése folytán hézagos, bizonytalan lesz, az itélő-következtető folyamat korlátolt, a szellemi műveletek nélkülözik a logikai összhangot. A képzetfelelevenítés, a reproductió lomhább. Sokszor a helyzetet, a körülményeket mérlegelő elmeél csorbulása az, mi csupán az elmegyengeséget elárulja. Ennek folytán a cselekedetek bizonytalanok, czélszerűtlenek lesznek, s igen gyakran visszásnak tűnnek fel, s nevetségesekké válnak. Hiányzik a helyes tapintat. Az erkölcsi, jogi s társadalmi conventionalis érzék csökkent. A szenvedélyek, indulatok a csökkent gátlás folytán közvetlenebbül, s korlátlanabbul nyilatkoznak.

A butaság magasabb fokánál már nagyon is szembeötlők a szellemi zavarok. A betegek kevés képzettel rendelkeznek, nem tájékozódnak jól, cselekedeteik főleg ösztönszerüek, vágyaik leginkább a vegetativ sphóe- rában mozognak, s arm szorítkoznak, hogy étvágyukat kielégítsék. Nem törődnek senkivel, semmivel. Az egykori szellemi életnek csak roncsait, foszlányait mutatják még. Piszkosak, rendetlenek, sok gondozást igényelnek.

Két alakját különböztetjük meg: az izgatott és a szenvtelen (apathicus) butaságot.