Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 5. Szerzett butaság (anoia)

41

A elsőnél még a szellemi életnek többé-kevésbbé zavart jeleivel találkozunk, de azok is nélkülözik a rendszert. Egyes megmaradt egyoldalú társítási folyamatok jutnak még érvényre, a betegek beszélnek, tesznek, vesznek, de bizonyos badarság jellegével. Sokszor nagyobb izgalmak vesznek rajtok erőt, futkosnak, kiabálnak, rendetlenkednek, sőt erőszakos- kodnak is. Egy-egy elejtett szavuk, gondolatfüzésük következtetést enged vonni az előbbi szellemi világra. Olykor futó érzékcsalódások kisebb-nagyobb izgalmakat váltanak ki.

A szenvtelen buták szellemi élete csaknem egészen tönkrement, homály borítja elméjüket s tisztán csak vegetálnak. Arczuk semmitmondó, bárgyú, élettelen ; görnyedten, petyhüdt izmokkal húzódnak meg egy helyen. Maguktól nem étkeznek, nem öltözködnek, ürülékeiket maguk alá bocsátják, önmagukban elpusztulnának. Nem képesek magukat kifejezni, vágyaik kihaltak, beszédük inkább állatias kiáltozás. Végre is vérkeringési, táplálkozási zavarok folytán beálló tüdőlobok, hasmenések s hüdések okozzák halálukat.

5. Kórrajz.

V. M. 40 éves, rk., nőtlen, r—i születésű, foglalkozás nélküli 1884. febr. 17-én vétetett fel a Rókus-kórház megfigyelő-osztályára.

Előzmény. A beteg már egy év előtt volt a megfigyelő-osztályon, koldulás közben fogta el a rendőrség. Az előzményi adatokra nézve kellő felvilágosítást nem tud adni. Annyi tudható meg tőle, hogy