Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 4. Tompaság (stupor)

37

A bőr száraz, az izmok petyhüdtek, testtartásuk hanyag, lehorgasztott fővel, elernyedt végtagokkal állnak egy helyen. Az érzékenység tetemesen alászál- lott. Nőknél a havi tisztulás kimarad.

Maguktól nem esznek, nem öltözködnek, nem mosakodnak, nem fekszenek le s nem kelnek fel. Mint valami fabábbal kell velők elbánni.

Olykor kisebb-nagyobb alábbhagyások észlelhetők a kórképben, kissé szabadabbak lesznek, nehány szót szólnak. Máskor nehány óráig, napig tartó múló izgalom is jelentkezhet a kórképben, olykor futólagos hallucinatiókkal.

A bántalom hetekig, hónapokig eltarthat s lassan- kint megy át gyógyulásba. A gátlási tünemények engednek, a táplálkozás javul, a beteg kezd szabadabban mozogni, az izmok visszanyerik zsongjukat, az arcz kifejezés élénkebb lesz, a hőmérsék rendes, a cyanosis eltűnik. Bizonyos nyomott álomból látszanak felébredni. A betegségük alatt történtekre homályosan emlékeznek vissza..

A tompaság kórjóslata jó. A bántalom csak igen ritkán megy át butaságba s még ritkábban végződik halállal.

A melancholianak stuporosus alakjához hasonló, csakhogy a tompaságnál a gátlási tünemények mellett nem található fel a lelki fájdalom, ellenkezőleg itt a lelki élet sivár, mintegy kihalt.

Gyógykezelés tekintetében a zsongító eljárás képezi a fő indicatiót. Chinint, vasat, sört, cognacot rendeljünk a betegnek. Figyelemmel legyünk a táp