Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 4. Tompaság (stupor)

38

lálkozási viszonyokra, többször kínáljuk meg könnyű s tápláló eledelekkel. A hővesztést az által akadályozzuk meg, hogy meleg ágyba fektetjük őket. A néha beálló vizeletrekedésen rendszeres csapolással segítsünk.

4. Kórrajz.

H. D. 23 éves, ev., nőtlen, a—i születésű, tanító; 1884. jan. 4-én vétetett fel a Rókus-kórház megfigyelő-osztályára.

Előzmény. Szülei élnek, apja erős borivó, anyja ideges. Kilencz testvére él s ezek közül kettő görcsökben szenved.

Tüdőgyuladást és typhust állott ki. Hat éves korában homlokára vas lánczczal ütést kapott. Négy gymnasialis osztályt s tanító-képezdét végzett. Mindig excentricus hajlamú, ingerlékeny természetű volt. Sokat excedált bor és nemi tekintetben s többször lett e miatt megfedve. Ha valami érdekesebb müvet olvasott, fejét kábultnak érezte. 1881-ben segédtanítóvá lett. Főnökének pénzét, mely váltó kifizetésére volt szánva, elkártyázta, s emiatt kénytelen volt állásától megválni. Két hónapig katonáskodott, majd a szülei házhoz tért vissza, hol apjával több ízben összetűzött, családját a legkülönfélébb gyanúsításokkal illette. Felvétele előtt nehány héttel álmatlanság, főfájás lepte meg, majd futólag hanghallások nyugtalanították. Folyton azt kiáltozták utána: «te gyilkos!» «te rabló!» Éjjel lépteket hallott szobájában. Lassankint aztán nagy fokú gátlási tünetek vettek rajta erőt.