Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 2. Dühösség (mania)

29

hazulról, bárkivel Összeveszett. Végre növekedő izgalmai tarthatatlanná tették otthon.

Jelenállapot. A mérsékelten fejlett és táplált 158 cm. magas férfi beteg hajzata szőke. Koponyája hydrocephalicus, az occipitalis táj lépcsőzetes. Koponyaméretei: hosszátmérő: 183, harántátmérő: 153, magasság: 112, körzet: 158 mm. Irise kék, látái mérsékelten szűkültek, hiányosabban reagálnak. Nyelve s keze keveset reszket. Orra hegyes, a fülczimpák odanőttek. Fogazata szabálytalan. Tengéleti szerveiben semmi rendellenesség sem mutatható ki. Az érzékszervek működései épek. Csont- és izomrendszer jól fejlett.

A betegnél úgy szellemi, mint mozgási körben fokozott élénkség észlelhető. Folyton jár-kel, ugrál, katonás állásba helyezkedik, salutál, társait lökdösi, haragos tekintetet vet szét, fogait csikorgatja. Egy helyen nem képes nyugodtan maradni, fészkelődik, hol az egyik, hol a másik lábát rakja előre, olykor egyet toppant, mellét kifeszíti, előre-hátra hajlong, hirtelen hátat fordít. Minden ok nélkül elkaczagja magát, hirtelen felkiált, dalol, fütyül. Sokat fecseg, élezel, élénken apparcipiál s társít, egyes hallott s látott dolgokat beszédébe fűzi; verbigerál. Nagy eszmetolongás, gondolatszökellés észlelhető nála. Minden átmenet nélkül ugrik át egyik tárgyról a másikra. Majd doboló hangot adva, katonás lépésekkel méri végig a termet. Hangulata emelkedett. Kissé congestiónált. Időt és helyet jól jelez. Betegségébe nincsen belátása. Éjjel álmatlan. Étvágya igen jó.

A nevezett egyén dühösségben szenved.