Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 2. Dühösség (mania)

28

Általában hangsúlyozandó, hogy a mániás betegeket a legapróbb részletekre terjedő figyelemben kell részesítenünk s sokat bajlódnunk velők, ha a különben gyógyítható kóralakkal szemben gyógyulást akarunk elérni.

2. Kórrajz.

G. J. 49 éves, rk., nős, b—i születésű, szolga, 1885. január 10-én vétetett fel a Rókus kórház megfigyelő osztályára.

Előzmény. Szülei előtte ismeretlen betegségben haltakéi, egy testvére él s egészséges. Nagyapja elme- betegségben szenvedett.

Fiatal korában hosszú ideig tartó lázas betegséget (typhus ?) állott ki, mely után egy időre zavartság maradt fenn. 1866-ban katona korában igen sok szeszes italt élvezett, s egy alkalommal oly nagyfokú izgalmak lepték meg, hogy kórházba kellett őt szállítani. Elmebetegsége miatt a katonaság kötelékéből el is bocsáttatott. Később a főváros szolgálatába állott s teendőit elég pontosan végezte.

Egy gyermeke idiota. A családi életben sokszor házsártoskodott s indulatoskodott.

Több ízben volt a megfigyelő osztályon. Először 1876-ban került oda nagyfokú mániás izgatottság miatt. Ez idő óta évenkint megjelent ott mint rendes vendég s nehány hét alatt gyógyult.

Jelen betegsége felvétele előtt nehány nappal kezdődött, a különben csendes ember erősebben kezdett inni, folyton rendetlenkedett, porolt, semmivel sem volt megelégedve, éjjel nem aludt, elkóborolt