Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 1. Búskomorság (melancholia)

20

sem volt megelégedve, minden a visszatetszés érzetét keltette fel benne. A mi azelőtt gyönyörködtette, az nemcsak hogy hidegen hagyta, de sokszor bántotta ; kerülte a társaságot. Gyermekeinek látása, kiket annyira szeretett, fájdalmasan érintette. Szemrehányásokat tett önmagának, hogy már nem képes őket úgy szeretni, mint azelőtt, hogy hanyag házi asszony, hogy minden elpusztul körülötte. Az élet teherként tűnt fel előtte, melytől szabadulni kivánt s két ízben öngyilkossági kisérletet is tett. Felvétele előtt három nappal eltűnt hazulról s férje a szomszéd határban akadt rá s hosszas faggatás után kivallotta, hogy a folyóba akarta magát ölni.

Jelenállapot. A mérsékelten fejlett és táplált, magasabb termetű nő beteg hajzata barna; homloka alacsony, ferde, a lambdavarrat dudorzatosan kitapintható. Koponyaméretei: hosszátmérő: 182, harántátmérő: 153, magasság: 111, körzet: 544 mm. Testmagassága 164 cm. Irise barna, a láták egyenlők, jól reagálnak. Nyelve bevont, kissé reszket. Az arcz és a látható nyákhártyák halványak, az ajkak kissé kékesek. Keze kissé reszket. Tengéleti szerveiben a physicalis vizsgálat semmi eltérést sem mutat. Az emlők kicsinyek, petyhüdtek. A hüvely mellső fala kis fokban előesett, a méhből fehéres váladék ürül ki. Az érzékszervek működései épek.

Úgy a szellemi, mint mozgási körben gátoltság észlelhető. Testtartása hanyag, többnyire görnyedten ül egy helyen, járása lassú. Arczkifejezése nyomott, szenvedő. Hangulata nyomasztó képzetek folytán