Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 2. Dühösség (mania)

21

aggodalmas. Keveset, s vontatva beszél, sokat sír. Időnkint nyugtalanul jár-kel, kezeit tördeli, fejéhez, majd szívéhez kap, praecordialis félelmei, önvádlási de- liriumai vannak, bűnösnek, szerencsétlennek mondja magát, szemrehányásokat tesz önmagának, hogy gyen mekeit elhanyagolta, hogy családja most tönkremegy. Elszánt, elégedetlen sorsával, nem tudja, miért él, az Isten megérdemlett csapást mér rá. Nem érdemli meg az életet, az ételt. Öngyilkossági gondolatokkal tépe- lődik. Éjjel álmatlan, fejfájás, fülzúgás zaklatja. Étvágya és székletéte hiányos.

A nevezett egyén búskomorságban szenved.

2. 8. Dfihösség (mania).

Főtüneteit az összes szellemi és mozgási működések fokozódottsága s a derült, emelkedett hangulat képezi. E kóralak épen ellenkezője a búskomorságnak.

A mániás arczkifejezése többnyire derült, mosolygó. Testtartása erőltetett, kifeszített mellel, élénken gesticulál, bizonyos ütemszerűen jár-kel. Egy helyen nem tud sokáig maradni. Ide-oda futkos, vállát vonogatja, arczát fmtorítgatja, szemével hunyorít, integet, tapsol. Rendetlen, ruháit visszásán veszi fel, sokszor azon részét, mely előre való, hátra fordítja, mellényét szabálytalanul gombolja be. Csomót köt ingére, zsebeit tele rakja papírdarabokkal, füvei, föld-, del, szeméttel. A férfiak sokszor katonásan viselkednek, kimért lépésekkel járnak, salutálnak; vezényszókat kiabálnak. A nők idétlenül felcziczomázzák magukat,