Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 13. Függelék

122

kissé csökkent. Fogazata szabálytalan. A tengéleti szervekben semmi eltérés sem mutatkozik. A bal felső és alsó végtagban mérsékelt hajlítási contractura. Járása ügyetlen, czammogó.

Arczkifejezése bamba. Mindent megbámul, az előtte ismeretlen dolgok látására bárgyú nevetésben tör ki. Hangulata változó, könnyen haragra gerjed, s ilyenkor környezetét bántalmazza, a legcsekélyebb okra aztán (pl. czukrot Ígérve neki) gyermekes öröm fogja el. Elméje gyenge. írni, olvasni, számolni nem tud, a hónapok, napok neveit nem képes elmondani. Az elvontabb fogalmak nagyrészt ismeretlenek előtte. Felette gondolatszegény, csak a legszükségesebb fogalmakkal rendelkezik s ezeket primitiv módon alkotja mondattá. A hozzá közeledőt azzal fogadja: «Szeret maga engem? úgy-e én szép lány vagyok?» Kedvező válasz esetén ujjongásba tör ki. Azon kérdésre, hány éves, azt feleli: «nyolcz». Beszéd közben hüvelykujját ajka előtt elvonva, fütyülő hangot ad. Emlékezete felette gyarló, naponta látott orvosait sem ismeri fel, minduntalan összecseréli azokat, vagy megkérdi: «hogy hivják magát?» Alma időnkint zavart. Étvágya jó, mohón s igen sokat eszik.

A nevezett egyén veleszületett butaságban szenved.

13. §. Függelék.

Meg kell még röviden emlékeznünk egyes ritkábban előforduló kóralakokról is.

Ilyen az erkölcsi elmezavar (insania moralis, mo-