Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)

C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 5. Az associatio zavarai

Ill

Aschaffenburg kimutatta, hogy a szellemi munka, éjjelezés által előidézett kimerülés esetében az ingerlő és reactiós szó között levő fogalombeli viszony las- sankint lazává válik s olyan associatiós forma helyettesíti, amely a hosszas gyakorlatból származott, különösen túlnyomó számban vannak a beszédbeli vonatkozások s a hallott szó nem annyira tartalmával, mint inkábba hanggal hat. A hangassociatio csak a kimerülés tetőfokán szűnik meg. A mániás izgatottság megváltoztatja a képzetek összeköttetését. Az ingerlő és reactiós szó között levő szorosabb vonatkozás meglazul és különösen a beszédbeli reminiscentiák helyettesítik. Az izgatottság előrehaladásával a tartalombeli kapcsot a hang szerint való pótolja. A figyelem nem fokozott, sőt nagyon elterelődött. A gondolatszökellés a psychomotoros folyamatok általános megkönnyebbülésének részlettünete. A gondolkodásnak sem tartalma, sem gyorsasága nem engedi a mániás tevékenység fokozódottságának felvételét, ez inkább csak quantitativen jelentkezik. Tehát szerinte téves az a felfogás, mintha az ilyen állapotokban az associatiós mívelet gyorsultabb lenne. A gondolatszökés nem ezzel függ össze. A depressiós időszakban az associatiós tartalom a normálistól nem tér el, de az associatiós idő meghosszabbodott, mig a mániásnál egy esetben sem rövidült meg.

Sommer, Ziehen, Fuhrmann, Riklin, Jung és mások adatai azt bizonyítják, hogy az associatiós kísérletek alkalmasak a rendellenes szellemi állapot felismerésére. Különösen az elmegyengeség alakjaira jellemzőképen tűnt ki az ugyanazon reactiónak gyakori megjelenése és főleg úgy a nyelvtani formában, mint a tartalomban való megtapadás (ugyanazon szóbeli válasz), az egoceritrumos felfogás, a képzetekben való szegénység és a reactiós időnek meghosszabbodása.

Saját kísérleteim, amelyeket nyomott, derült és közönyös hangulatot kifejező, ingerlő szavakkal és mondatokkal végeztem, azt derítették ki, hogy ilyen eljárás egyes elmekórformáknak fontos reagense lehet, amennyiben azok az alaphangulatnak megfelelő ingerlő szavakra és mondatokra adaequált, az azokkal ellentétesekre disparált módon reagálnak. A kapott feleletek az ingerlő szó, mondat alakjával vagy tartalmával összefüggésben állnak vagy nem. Minél rendezettebb szellemileg valamely egyén, annál inkább mutatkozik a hajlam rövidebben, csak szavakkal való reagálásra, mig az elmebetegeknél megfordítva áll a dolog, kivéve a szellemileg gyengéket, elbutultakat, akiknél a rövid reactio mellett a tartalombeli üresség is kirí. Néha a mondatoknak csak bizonyos részéhez kapcsolódik az associatio és pedig a kifáradás, továbbá a szellemi és mozgási nyugtalanság esetében a figyelem csökkenése vagy elterelődése következtében, az elmegyengéknél a perceptio hiányosságánál és a fogalomszegénységnél fogva. A szellemi elégtelenség, az elmegyengeség állapotait jellemzi még az echós (a hallott szó ismétlése) igenlő, tagadó (igen vagy nem) vagy üres reactio (midőn az egyén semmit sem felel, mert nem tud), mely egyrészt a szellemi tartalom fogyatékosságának, másrészt a gyors kifáradásnak jele s ekkor még az ingerlő szó és reactio között levő összefüggés is meglazul és az értelmi kapcsot a hasonló hangzás helyettesíti. Úgy itt, mint a nagyobbfoku gátoltságnál gyakori a perseveratio (megtapadás), amidőn az egyén vagy bizonyos időközökben, vagy többször egymásután ugyanazon reactiós szóval felel. A mániás állapotban levők reactiói az emelkedett hangulat kifejezői, tovább associatiókra hajlamosak, kalandozók. A dementia praecoxosok hypomaniás feleleteit jellemzik a bizarrság, mesterkéltség, a badarságnak szándékos keresése, az erőltetett humor, a szókiegészítés (a hallott szót kiegészíti), a hasonló hangzás, szójáték, a grammatikai és mondattani variatiók és az értelmetlen, badar reactiónak értelmesekkel való váltakozása. A hysteriásokét az öntetszelgés, hiúság, hangulatbeli ingadozás. Az ingerlő szó vagy mondat egyike- másika kipattarithatja a meglevő hallucinatio vagy téves eszme valamely alakját a reactióban.