Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 5. Az associatio zavarai
112 Kísérleteimből, mások adataival egyezően, az is kiderült, hogy az elmebetegség depressiós állapotaiban a reactiós idő hosszabb (átlag 3—4-5 mp.), a közönyösben rövidebb (átlag 2‘4—2‘9) és legkisebb a mániás állapotban (1-5—2), de ez a normalis egyénekénél nem rövidebb. Az associatióra többféle tényező gyakorolhat serkentő és gátló befolyást. Ilyenek: az örökölt és szerzett egyéni dispositio, a szervezeti és szellemi állapot minősége, a nevelés, tanítás, kor, nem, táplálkozás, a gyakorlat, a külső körülmények: telluriás, klimás viszonyok, a hőmérsék stb. Elősegíti: különösen a beható inger intensitása, qualitása, időtartama, megismétlődése, az általa előidézett érzetnek megfelelő rokonképzetek jelenléte, a figyelemnek odaterelhetősége és élessége, a kellemes hangulat- szitiezés, az emlékképek sajátos energiája, a kedvező constellatio, a phantasia elevensége, az emlékképek gazdagsága, az associatiós pályák zavartalan vezetése, a gyakorlat okozta kicsiszolása. Az egyéni kedvezőtlen szervezeti és szellemi állapoton kivül számos exogénes és endogénes tényező gyakorolhat gátló hatást. A testi és szellemi kifáradás, kimerülés az associatiónak nemcsak alakját, hanem tartalmát is lényegesen megváltoztatja. A képzetek és képzetsorozatok összeköttetései ennek hatása alatt meglazulnak, inkább a gyakorlat által betanult formák lépnek előtérbe s a képzetek kapcsolódása főleg a hang- szinezés és rhythmus szerint alakul. A figyelemnek elterelődése a gondolkodás szabatosságát nagy mértékben alászállítja. Az associatiót befolyásolja, zavarja az elmebetegek szellemi és mozgásbeli gátoltsága, egyrészt az észrevevést meghamisító, másrészt a figyelem elterelését elősegítő illusió, hallucinatio, a kóros hangulatbeli elváltozás, az emlékezet gyengülése, a képzetek és képzetsorozatok kiesése, a fogalomszegénység, az egyes emlékképek laza vagy hiányos összeköttetése. Akadályozhatják a hőingadozás, a lázas állapot, testi betegségek, emésztési, éhezés okozta közérzésbeli zavarok, továbbá egyes mérgező szerek (opium, morphin, nicotin, alkohol stb.) behatása. Ama téves felfogást, hogy az alkohol bizonyos mennyisége az agy tevékenységét fokozza, számos, különösen Kraepelin és tanítványai, főleg Aschaffenburg által végzett kísérlet megdöntötte. Kimutatták ugyanis, hogy már 35—40 grammnyi alkohol (3A—1 liter sör) elfogyasztása után rövid ideig tartó élénkülés után egyes motoros és intellectusos míveletek (kézszorítás, olvasás, memorizálás, associálás) csökkenése következett be. Ha az első időben a reactiós idő meg is rövidült, az associatio minőség és tartalom tekintetében fogyatékosabb lett s a képzetek kapcsolódásánál a szóbeli formák, a hasonhangzás, a rímek jutottak érvényre. Fürer azt tapasztalta, hogy a részegség kisebb foka után minden újabb alkoholélvezet nélkül még a következő napon is nagy hibák mutatkoztak a szellemi míveletek, különösen az associálás körében és ezek csak harmadnapon szűntek meg teljesen. A kísérletnek magukat alávetett egyének, köztük Fürer is, az
