Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
88 fokozhatja (hyperprosexia) az érdeklődést emelő hangulat, az érzéki középpontoknak az ingerek iránt nagyobb fogékonyságában nyilvánuló kóros ingerlékenysége s a psychés gátlás csökkenése. De ezzel szokott járni gyakran a figyelem gyors és könnyű elterelhetősége, amidőn a tömegesen felfogott, változó tartalmú és színezetű benyomások a gondolatmenet irányát folyton másfelé terelik. Ezen tünemény egyrészt a szellemi ellenállóképesség csökkenésének jele, másrészt a szórakozottság oka lehet. A figyelem gyengülését, csökkenését (hypoprosexia) vagy teljes megszűnését (aprosexia) különféle testi változások (agybeli hyperaemiák, anaemiák, az orr- és melléküregeinek, a sinus frontálisnak lobos állapota, lázas betegségek, mérgező, álomhozó szerek bénító, kábító hatása stb.), valamint a szellemi és mozgásbeli gátlással, zavartsággal, elbutulással járó elmebetegségek, epilepsiás, hysteriás rohamok idézhetik elő. De mintegy leköthetik s egyoldalúvá tehetik az erős hangulatszinezést okozó élénk hallucinatiók és illusiók, a kényszerképzetek és téves eszmék. A hamis és téves észrevevés tüneményét érzéki csalódásnak és pedig hallucinatiónak és illusiónak nevezzük. Az előbbiben hiányzik a külvilágbeli megfelelő érzéki inger, mig az utóbbiban ez megvan ugyan, de téves értelmezést nyer. Az észrevevés rendellenességének ezen két alakja, melyet főleg Esquirol választott szét élesebben, nem mindig különíthető el egymástól biztosan, határaik olykor összefolyhatnak, elmosódhatnak. a) Hallucinatio. Hallucinatio a megfelelő külső reális inger nélkül keletkező, de érzéki benyomás színezetével biró észrevevés. A hallucináló lát személyeket, tárgyakat, tüneményeket, hall hangokat, érez izt, szagot, teste különféle részén érintéseket, melyeknek bár rendszerint külső physikai okuk nincs, mégis a valóság elevenségének minden sajátságaival jelennek meg az öntudatban. A hallucinatiók elemiek és összetettek (complexek). Az előbbi esetben a betegek csak szint, fényt, árnyat, zörejt, bugást, zajt, hangot stb. vesznek észre, mig az utóbbiban jól körvonalozott alakokat, cselekedeteket, tárgyakat, tüneményeket, eseményeket, összefüggő vagy értelmetlen szavakat, társalgást stb. vesznek észre. Az összetetteket színesebbekké teheti több érzék körébe eső egyidejű és harmoniás benyomás. A szakemberek a hallucinatiók eredetét a környéki felfogó (érzéki) szervekben, majd az agykéregben, a subcorticalis érzéki középpontokban, végül pedig az ezen területeket az agykéreggel és környéki érzékszervekkel összekötő idegpályákban keresték. Olyan irányú észlelések azonban, hogy a peripheriás elváltozásokból származó vakság és süketség dacára is jelentkeztek látás- és hallásbeli hallucinatiók, a peripheriás theoriát háttérbe szorították. A corticalis eredet mellett szól egyrészt azon körülmény, hogy a hallucinatiók tárgya, habár sokszor bizarr, phantasiás összeállításban jelenik meg, de mindig csak a megszerzett emlékképekböl szövődik össze, másrészt azon tapasztalat, hogy a szellemi hanyatlás vagy fejletlenség álla
