Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
89 potainál elhomályosodnak, csökkennek vagy éppen hiányzanak. A corticalis elmélet ellen pedig felhozták, hogy az emlékezetben felidézett képek sohasem jelennek meg olyan reális, eleven színben, mint az érzéki benyomások, sőt az egyes szakbuvárok (Baillarger, Kahlbaum, Míchéa, Hagen, Kandinsky stb.) által észlelt s főleg az agy kifáradása és a figyelemnek erősebb megfeszítése mellett mesterségesen előidézett úgynevezett pseudohallucinatiók (apperceptiós hallucinatiók — Kahlbaum szerint) sohasem érték el az objectivitás ama fokát, mellyel a valódi érzéki ingerek által keltett benyomások bírnak. Lechner tanár önmagán végzett kísérleteit és megfigyeléseit igen tanulságosan írja le. Felhozza, hogy bármily körülmények közé helyezte magát, bármily eréllyel iparkodott reproducálni egyes emlékképeket, bár képes volt az érzéki csalódások egy nemét előidézni, mégsem sikerült azoknak reális szint kölcsönözni. Ha azonban agyát hosszabb szellemi munka által kifárasztotta és egész idegrendszere ki volt merülve és feltétlen nyugalom biztosítása mellett érzékei elől mindennemű ingerhatást el tudott zárni, akkor szellemi reproductiói valóban a tényleges érzéki észrevevés erejéig élénkültek, úgy hogy valóban látott alakokat, hallott hangokat, érzett izeket, szagokat, sőt tárgyakat is tapintott. De ezek az érzéki észre- vevések sohasem léptek öntudatába az igaz realitás értékével s azokat mint hamis productumokat képes volt mindig felismerni. A hallucinatio pedig teljesen úgy szerepel az öntudatban, mintha érzéki inger közvetítette volna, az objectivitás bélyegét hordja magán, jól körvonalazott térbeli és időbeli viszonyokkal. Izom- és zsigeri érzések kisérik s az akarattól független. Ily módon a szakemberek egy másik része az agykéregbeli fundiót nem tartotta elégségesnek a teljes realitás szinezettségének előidézésére, hanem az agykéreg és a subcorticalis érzéki központok együttes közreműködésében kereste a hallucinatiók okát. Meynert például a kettős viszonyt úgy fogta fel, hogy a subcorticalis középpontok (vérbőség következtében beálló) izgalmi állapota mellett az agykéreg functio-képessége, gátló hatása (a vérszegénység folytán) csökken. Ily módon a kéreg alatt levő középpontokból (a látásnál a thalamusból, a corpus geniculatum externum- ból, a hallásnál a negyedik agykamara fenekén levő idegmagvakból és a corpus quadrigeminumból, a szaglásnál a bulbus olfactoriusból) az agykéreg felé sugárzó inger az ítélet gyengülése mellett peripheriás eredetű benyomásként imponáló képet vetít az öntudatba. Kandinsky moszkvai orvos, aki két éven át szenvedett halluci- natiókban s önmagán tett észleletei alapján azt tapasztalta, hogy a hallucinatiók akkor lettek élénkebbek, amidőn az agykimerülés fokozódott, nagyrészt osztotta Meynert felfogását, azonban kiemelte, hogy az agy tevékenységének leszállása mellett nemcsak a subcorticalis, de az agykéregbeli érzéki centrumok fokozott ingerlékeny állapota is szerepet játszik az érzéki csalódások keletkezésénél. Különben — mondja — bajos lenne elképzelni, hogy nagyon complicált, harmonikusan megalkotott képek, melyek több rendszeres coordinált részből állnak s egységes alakban jutnak az öntudatba (például valamely tájkép vízzel, éggel, felhőkkel, fákkal, házakkal, természetes színben, árnyalattal és távlatban), valahol az agykéreg sejtjein kívül fejlődnének. Lechner említett tanulmányában azon eredményre jutott, hogy a valódi hallucinatiók csak akkor támadnak, ha az azokat kiváltó kóros folyamatok úgy az agykéreg leplében, mint annak subcorticalis központjaiban egyszerre peregnek le. A tapasztalat szerint azonban a subcorticalis érzéki területek elpusztulása dacára is fennállhatnak a hallucinatiók, mig az agykéregbeli érzéki mezők (milyen a nyakszirtkarélyban a látó, a halántékkarélyban a halló) elroncsolása után vagy a veleszületett vakságban, valamint süketségben szenvedőkben már nem keletkezhet Salgó szerint a hallucinatiók az agykéregben lefolyó kóros változásokhoz vannak kapcsosa s az agykéreg hozzájárulása, illetőleg abban folyó kóros változás nélkül azok nem jöhetnek létre; a subcorticalis telepek belevonása által a hallucinatiók
