Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
87 csekélyebb intensitásu és időtartamú külső és belső ingerek is könnyebben és nagyobb számban jutnak az öntudatba s az associatiós műveletekre serkentőleg, gyorsítólag, de egyúttal elterelően hathatnak. De ezen körülmény sokszor akadályozza a psychés reactiónak a körülményekhez, a helyzethez alkalmas, szabatos lefolyását, mert a gyorsan változó benyomások a már meglevő adaequalt emlékképekkel csak lazán associálódnak, vagy éppen más hasonló, esetleg ellentétes képzetcsoportok resonálódását ébresztik fel. így például a mozgási és szellemi műveletek fokozódásával járó mániás állapotban levő beteg a körülötte lefolyó tüneményeket, a környezet sajátságait azonnal észreveszi s azokra szavakban, cselekedetekben helytelen, célszerűtlen, illem- vagy erkölcssértő módon, visszásán, fonákul reagál, kíméletlenül kigunyolja a látott testi, öltözetbeli hibákat, szemérmetlen megjegyzéseket tesz, a körülményeknek és viszonyoknak nem megfelelő módon vagy éppen illetlenül viseli magát, cselekszik. Egy mániás beteg például a társaságban levő úrhölgy mufját megpillantván, nyomban megjegyezte, hogy ez nem valódi szőrme, hanem imitált. A betegek úgy ezen alapon, mint az egyidejű értelmi gátlás érvényesülésének hiánya vagy csökkenése következtében meggondolatlanokká, elhamarkodottakká válhatnak. Az alkoholos mámor szintén disponál ilyen állapotra. A paranoiás betegeknek is egyik sajátsága a fokozott észre- vevéssel kapcsolatos kóros megfigyelőképesség és a tüneteknek a téves eszme szempontjából való egyoldalú értékesítése. A felfogás csökkenése, tompulása (hypaphia) vagy megszűnése (ianaphia) a szellemi kimerülés, mérgező szerek (alkohol, morphin, chloroform, aether stb.), lázas betegségek, a mozgási és psychés gátlás (melancholia, stupor), a figyelmet elterelő élénk és tömeges hallucinatiók, a kényszerképzetek, öntudatzavar, a szellemi hanyatlás vagy fejletlenség következtében szokott beállni. Klinikailag kifejezést nyer abban, hogy a betegek a hozzájuk intézett kérdésekre, a körülöttük lefolyó eseményekre, tüneményekre nehezen, tökéletlenül vagy éppen nem reagálnak, egyes kérdéseket többször kell ismételni előttük, mig megértik s más természetű ingerek sem jutnak egyáltalában vagy kellőképpen tudatukba. Mint már említettem, a felfogás minőségére nagy befolyást gyakorol az érző, észrevevő agykéregbeli centrumnak az ingerek felé való beállítása bizonyos feszültségét kifejező figyelő képesség. Ezen psychés mívelet várakozó exponálódását bizonyos mimikái, vasomotoros, légzési és érzelmi változások szokták kisérni s mindaddig nem szűnnek meg, mig a benyomások okozta inger a természetének, minőségének, fokának megfelelő emlékképek vagy képzetsorozatok láncolatát fel nem ébreszti vagy mint uj érzés valamely kéregsejtben való felvétel, megtapadás által ki nem egyenlítődik. A figyelem minőségére befolyást gyakorol az idegrendszer minőségében és az adott körülmények alkotta constellatióban rejlő disponáltság, a különféle természetű beteges állapot. A figyelőképességet
