Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - III. Vegyes okok
A normalis egyénben kifejlődni szokott moralis, jogi érzék bennük hiányos vagy fejletlen s a szellemileg és ethikailag fogyatékos degenerált egyénekben ennek irányító hatása vagy nem érvényesül vagy teljesen háttérbe szorul. Bizarr képzeletviláguk és a helyes megfontolásra való képesség hiánya rendellenes cselekedetekre sarkalhatja. A társadalmi intézményekben, korlátokban csupán egyéniségük érvényesülésének, vágyaik, törekvésük kielégítésének akadályát látják, amelyek kijátszása érdekében semmi eszköztől nem riadnak vissza. A küzdelem chanceait a sorsra bizzák s az elszenvedett vereség új harcra sarkalja őket. A psychés tünetek közt gyakoriak a kényszerképzetek és cselekedetek is- (L. az elmebetegség általános tüneteinek fejezetét.) Magnan a degeneráltak megjelölésére a héréditaires, héréditaires dégénérés és dégénérés kifejezéseket egyaránt használja s a szellemi állapot szerint négy alakját különbözteti meg: 1. az idiótákat, mint a szellemi képesség legalacsonyabb fokát vagy teljes hiányát; 2. a bizonyos kiképeztetésre alkalmas, de a csökkent értelmi és Ítélőképesség következtében önállóságra elégtelen imbecilliseket; 3. a korlátolt elmebeli állapotú, de bizonyos körülmények között hivatásbetöltésre álkalmas gyengeelméjüeket (débiles) és 4. a magasabb szellemi fokon állókat (dégénérés ^uperieurs), akiken azonban a bizonyos irányú elmebeli képességek mellett intellec- túsos és moralis hézagok mutatkoznak s akik értelmi egyensúlya hiányzik s ezért déséquilibrések-nek nevezi őket. Magnan hangsúlyozza, hogy az öröklés által terhelt degenerált egyének főjellemvonását nemcsak értelmi és moralis, de az egyes intellec- tusos képességek között levő dysharmonia, az egyensúlybeli fogyatkozás képezi. Az öröklés által terhelt degenerált egyén — mondja a nagynevű francia búvár — lehet tudós, politikus, kiváló hivatalnok, nagy művész, mathematikus, ügyes államférfi és moralis szempontból nagy fogyatékot, csodálatos hajlamokat, az életmódban meglepő szabálytalanságokat árulhat el. Máskor pedig a példás erkölcsösség, természetes hajlamok és érzelmek mellett szembetűnő intellectusos gyarlóság vagy emlékezetbeli gyengeség. Mint Voisín kiemeli, ezek közt néha részleges genialitással (pl. a zene, rajzolás, festészet, számolás terén) találhatunk. Az örökléses degeneratiós alapon különféle elmekórforma (főleg a mániás- depressiós elmezavar periódusos és circularis alakja, a paranoia, paranoidos állapotok, az imbecillitas, idiotismus) és idegbaj (neurasthenia, hysteria, epilepsia és sok más organumos idegbetegség) fejlődhet s általában az öröklés az elmebetegségek 60—80%-ban mutatható ki, gyakran pedig a szervezetnek, az idegrendszernek a különféle behatások iránt való ellenállóképességét szállítja le. A vérrokonok házassága idegesség vagy egyébként terheltség esetében szintén káros az utódokra (Kraepelin szerint 70—80% tüntet fel neuro- és psychopathiás jelenségeket), ellenben a teljes testi és szellemi épség alapján egészséges generatiók fejlődhetnek. A degenerált egyének idegrendszere sérülékenyebb s a különféle káros tényező könnyebben válthat ki rendellenes állapotokat. Ezek elme- betegségére jellemző, a váratlan, gyors kitörés és oldódás, az egyes kóralakok szabálytalan lefolyása, a tünetek sajátságos tarkasága, sokszerü- sége (polymorphismus), az öntudat minőségének, zavara különféle fokának gyors ingadozása, a hallucinatiók és (különösen nagysági vagy üldözte- téses) téves eszmék hirtelen kibontakozása és elmosódása, az értelmiség
