Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - II. Szellemi okok
61 utcai gyermekeket felbérelik, hogy ablakuk alatt lármát csapjanak; minden cselekedetüket, sőt még gondolatukat is kilesik, azt a hirt terjeszlik róluk, hogy titkos bordélyházat rendeztek be lakásukon, ahol előkelő társadalmi állású mindkét nembeli egyének találkozót adnak egymásnak s maga az öreg asszony jár elől a nemi kicsapongásban. Ételüket megmérgezik, a kulcslyukon fojtó gázokat bocsátanak be szobájukba, sőt hallották, amint kívül azon tanakodtak, milyen halálnemmel végezzék ki őket. Emiatt a rendőrségtől kértek segélyt s lakásuk minden hézagát gondosan betömték s az ajtókat elreteszelték. A harmadik esetben ikernővérekről volt szó. A 23 éves, öröklés útján terhelt leány nővérét — kin mániás izgatottság tört ki — éjjel-nappal ápolván, ennek kórházba szállíttatása után maga is izgatott lett, élénken delirált, félelem, szivszorongás, álmatlanság lepte meg, úgy hogy őt is internálni kellett. Mindkettő meggyógyult. A megfeszített és túlhajtott szellemi munka idővel lassankint fokozatos kimerüléshez vezethet. A szervezet bizonyos nagyobb szellemi tevékenységet is minden káros visszahatás nélkül elvisel, ha azt a megfelelő nyugalom, pihenés, alvás, kellő táplálkozás kiséri. A minden kellemetlen utóhatás nélkül járó szellemi munkásság mértékének megállapítása azonban nehéz, mert az az individuális viszonyoktól, a szervezeti ellenállóképességtől függ. Amint egyfelől vannak emberek, kik nagyobbfoku testi és szellemi izgatottságot, nagyobb mennyiségű izgatószer (alkohol, nicotin) élvezetét minden káros következmény nélkül képesek elviselni, egyesekben a fokozott szellemi működés sem vált ki abnormis reactiót. Valamely szerv fokozott tevékenysége ennek nagyobb vérteltségével van összekötve s ennek huzamosabb időn keresztül való fennállása vérkeringési, táplálkozásbeli zavarokat, egyensulybeli ingadozásokat, functiós rendellenességeket eredményezhet. Innen van, hogy az egyoldalú, fokozott éberséget s a figyelem tartós megfeszítését igénylő szellemi munka után kábultság, általános bágyadtság, fejnyomás, néha szédülés érzése támad s idővel ideges, sőt súlyosabb tünetek is kifejlődhetnek. Ellenben a szünetek, más irányban (pl. testmozgás, tornázás) való foglalkozás és kellő nyugalom kapcsán a tartós egyoldalú vérfelosztással járható hátrányok elháríttatván, az agyban kedvező vér- és anyagcsere létesül. Maga a nyugalom és különösen a 7—8 órai álom leginkább alkalmas a testi és szellemi tevékenységgel kapcsolatos fokozott vér- és anyagcsere által előidézett egyensulybeli ingadozásokat kiegyenlíteni, a keletkezni szokott finomabb vegyi bomlástermények rendellenes felhalmozódásának elejét venni. Fontos továbbá, hogy a szervezet a felhasznált anyag pótlására megfelelő bő táplálékot kapjon. Általában mondhatjuk, hogy minél változatosabb munkát kell az agynak végeznie, minél gyakoribb szünet szakítja meg a tevékenységet, minél gyakoribb a pihenésre szánt idő, minél nyugodtabb, álomképekkel kevéssé vagy éppen nem zavart az alvás, minél nagyobb a szervezeti resistentia (ép és egészséges szervezet), minél rendszeresebb s megfelelőbb a táplálkozás: annál kevésbbé lehet félni a szellemi megerőltetés következményeitől. Kellemetlen, esetleges káros visszahatást okozhat mindama tényező, mely a fokozott szellemi tevékenységet mintegy kierőszakolja. Ide tartoznak az egyes élvezeti szerek, mint az alkohol, thea, kávé, dohány, sőt bizonyos psychés mozzanat is, milyen az erősebben sarkaló ambitióból eredő mohóság. Ez utóbbi főleg oly egyénekben érvényesül leginkább, kiknek ambitiója a szellemi képességgel nem áll arányban s kik éppen ezért forcirozottabb és tartósabb munkát kénytelenek végezni, mint a náloknál nyíltabb eszüek. Ilyen befolyások alatt a physiologiás kifáradás tünetei egy ideig észrevétlenül maradhatnak, de ha ez gyakrabban ismétlődik, a kimerüléses functiós zavar áll elő, amelynek egyik főtünete a felületessé váló, könnyen megszakítható álom vagy teljes álmatlanság.
