Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - II. Szellemi okok
60 leges kórkép a másodlagosétól különbözik, tulajdonképen szorosabb értelemben vett szellemi infectióról nem lehet szó. Az a psychés momentum, melyet itt az elsőnek megbetegedett egész elmebaja képvisel, nyilatkozhat más, szintén ugyanezen egyént érő szerencsétlenség képében is, mely azután a részvét, szánalom, szeretet révén ugyanazon kedélyi rázkódást idézheti elő a vele benső viszonyban levő, iránta melegen érző, de gyengébb idegzetű másik egyénben s ez is vezethet elmezavar kitöréséhez, azaz a különben is csekélyebb ellenállású agygyal biró egyén szellemi egyensúlyát éppen úgy megzavarhatja a hozzá közel álló (testvér, rokon, házastárs) hirtelen halála vagy súlyos testi betegsége, mint elmebaja. Másként áll a dolog ott, hol ugyanazon kórkép ugyanazon színezettel jelentkezik a másodlagosan megbetegedettben, hol az elmebeteggé lett egyén téves eszméket olt át a környezetre, mely azokat aztán éppen úgy fejleszti tovább, mint amaz. Itt is azonban szükséges, hogy a másodlagosan megbetegedett egyén bizonyos csekélyebb ellenállású szellemi erővel, kisebbfoku intelligentiával rendelkezzék, hogy aztán minden kritika gyakorlása nélkül vehesse át a reá befolyással levő betegek kóros tüneteit. Az elsődlegesen megbetegedett egyén betegségének prognosisa rendesen kedvezőtlen, ellenben a másodlagosan megbetegedők, mihelyt a rájok befolyást gyakorló elmebajos hatása alól az elkülönítés következtében megszabadulnak, meggyógyulnak. Az irodalomban több esetet találunk, ahol ikreken hasonló természetű elmebántalom fejlődött ki s ezen körülmény alkalmat szolgáltat az „ikrek elmezavará“-nak (Folie gémellaire, Zwillingsirresein) megkülönböztetésére. Ez nyilvánulhat vagy oly módon, hogy az egyik ikertestvér a másikra gyakorol psychés befolyást, vagy úgy, hogy a két testvér — tekintet nélkül az időbeli azonosságra — egymástól teljesen függetlenül esik egyforma vagy nagyon hasonló természetű elmebetegségbe, amelyet aztán mindegyik önállóan fejleszt tovább. Észlelésem köréből az indukált elmezavar következő eseteit közlöm. Az egyik pl. folie á trois volt. K. T. 26 éves napszámosnöben, ki egy háztartásban élt nővérével, S. szül. K. A.-val s ennek férjével, azon téveszme fejlődött ki, hogy szomszédnője megrontja s amiatt seholsem képes helyet kapni s testében napról-napra fogyni kezd, éjjel valami itallal elkábította s kiszívta a vérét. Ezen téves eszméket lassankint átvette a nálánál szellemileg alantasabb fokon álló nővére, majd később ennek férje is, úgy hogy aztán mindhárman csaknem ugyanazon szavakkal ecsetelték, vélt üldöztetésüket, előadva, hogy a velük egy házban lakó nő megrontotta őketj italukba mérget tett, melytől elkábultak, vérüket kiszívta, port hintett feléjük, éjjel ablakukat, a padlás gerendáit ütögeti, rossz híreket terjeszt róluk, szerencséjüket megrontja. Egy másik esetben 56 éves nő a vele együtt tartózkodó 35 éves hivatalnok fiára gyakorolt oly befolyást, hogy annak téves eszméit teljesen magáévá tette s így mindketten arról panaszkodtak, hogy egy három tagból álló család üldözi, jépten-nyomon követi, még a társaskocsira is felszállnak, ha őket menni látják; az