Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - II. Szellemi okok
59 Az irodalomban számos esetet találunk. Az ilyen módon keletkező elmezavar eseteit különféle szerzők különféle névvel jelölték meg, így folie á deux, folie á trois stb. a megbetegedett egyének száma szerint, továbbá folie communiquée, folie simultanée, folie similaire, inducirtes Irresein, Simultanwahnsinn, communicirter Wahnsinn, communicated insanity, avagy csak egyszerűen psychés fertőzésről, ragályzásról szóltak. Kezdetben az a nézet uralkodott, hogy ilyen megbetegedéseknél a vérrokonság s bizonyos lelki közösség játssza a főszerepet s minél kevesebb az egyes egyének között levő kedélyi vonatkozás, annál kisebb a psychopathologiás utánzás veszélye (Finkelnburg). Később azonban az észlelések számának növekedtével a kérdés megítélése nehezebbé vált, amennyiben kiderült, hogy az ilyen psychés infectio esetében számtalan tényező játszik közre, melyek mindegyikével számolni kell. Az örökléses disposition és vérrokonságon kívül sokféle testi és szellemi oknak (a családi gond, szerencsétlen házasság, anyagi bajok, testi és szellemi kimerülés, serdülés, klimakterium, gyakori nehéz szülés, ideges hajlam stb.) sokszoros összekapcsolódása észlelhető. Az észlelők többsége megegyezik abban, hogy az ilyen psychés infectio nőknél gyakoribb mint a férfiaknál. A franciák az elsődlegesen megbetegedett egyént l’élément activ-nak, a másodlagosan megbetegedettet pedig l’élément passiv-nak nevezik s az előbbit tartják erősebbnek, önállóbbnak, aki "elmebaját, téveseszméit mintegy ráerőszakolja az utóbbira. Wollenberg az infectióra a kővetkező lehetőséget állítja fel: 1. az elmezavar valóságos átvitele történik oly módon, hogy A téveseszméit B átveszi, magáévá teszi s tovább fejleszti s mindketten elmebetegek. Ez a tulajdonképeni inducált elmezavar, a Marandon Monthyel folie communiqéeje. 2. Az először megbetegedett A téveseszméit társadalmi, erkölcsi vagy szellemi fölénye által más (B) személyre kényszeríti, ez azonban csak látszólag fogadja el s azonnal elveti, mihelyt A káros befolyása alól felszabadul. Az ilyen eseteket, hol csak az egyik egyén elmebeteg igazán, Marandon Monthyel folie imposéenek nevezi. 3. B igazán elmebeteggé lesz, de elmezavara csak kezdetben egyezik A-éval, elkülönítés után önálló lefolyást vesz. 4. Vannak esetek, midőn több egyén hasonló alkalmi okok befolyása alatt, de egymástól függetlenül egyidejűleg esik ugyanazon elmebetegségbe. Ez a franciák folie simultanéeja. A tapasztalat általában azt bizonyítja, hogy az ú. n. psychés infectio rendesen egymással szorosabb viszonyban levő egyének között jön létre, kik azonban már bizonyos praedispositio csiráit hordják magukban, mely egyrészt öröklött, másrészt szerzett. Ehhez járul azután még a beteggé lett egyén ápolásával járó testi fáradtság, éjjelezés, a folytonos aggodalom, félelem. Hogy tényleg ilyen gyengébb ellenállásúnak kell lennie a másodlagosan megbetegedett egyén idegrendszerének, azon körülmény is bizonyítja, hogy azok, kik az elmebetegekkel huzamos időn át foglalkoznak (orvosok, ápolók) s eközben ügy szellemi, mint testi megerőltetésnek és fáradalmaknak vannak kitéve, aránylag véve csekély számban lesznek elmebetegekké. Oly esetekben azonban, midőn az elsőd
