Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 8. Mérgezés
53 méltatása nem mellőzhető, miért is róluk később külön fejezet alatt # fogunk szólni. Az opium, melynek fő ható anyaga éppen a morphin, huzamosabb használat után szintén mélyebb elváltozásokat idézhet elő az idegrendszer körében s az általános táplálkozási viszonyok alászállítása következtében kimerüléses deliriumokat, zavartságot idézhet elő, amelyekben élénk hallucinatiók, állatlátások játszszák a főszerepet. Az opium azonban, mint látni fogjuk, bizonyos elmekórformák fontos csillapítószere s dacára a fokozatosan emelkedő nagy adagoknak, a mérgezés számbavehető tünetei alig mutatkoznak, sőt a mennyiségnek fokozatos leszállítása mellett teljesen el is kerülhetők. Az ópium-élvezet, mely főleg a keleti népek közt dívik, szintén a szer iránt való ellenállhatatlan vágyat fejleszti ki s gyakran tapasztalható, hogy az opium áldozata sokszor a rendes táplálékot is megvonja magától s utolsó fillérét arra fordítja, hogy a megszokott mámort megszerezze magának. Az opium amellett, hogy az azt élvezőkben az általános megkönnyebülés a kéj érzéséig fokozódó euphoriát kelti s kellemes illusiókat, sőt hallucinatiókat ébreszt, a hosszabb időn át való használat után a testi és szellemi elerőtlenedéshez vezet, az elmebeli működések lassúkká, vontatottakká lesznek, a gondolkodás megnehezül, az emlékezés gyengül. Az egyes élvezetek alkalmával is a mámor eloszlása után bizonyos lehangoltság, undorérzés, szivtáji nyomás, szorongás lepi meg az egyént, feje nehézzé válik, alig képes gondolkozni s izmaival megfelelő mozgást végezni. Folyton morosus, kedvetlen, étvágytalan, arc- szine halvány, fakóvá lesz, részvétlenül tekint szét maga körül, semmi iránt sem érdeklődik s egyedüli vigasztalása az alig várt újabb ópium- adag élvezete. Ugyancsak élénk deliriumokat idézhet elő a cannabis indica az ú. n. haschisch élvezete is s néha a nem tiszta készítmény már a rendesen használni szokott adag után is általános rosszullétet, elesettséget, kábultságot s mulékony öntudatzavart idézhet elő. Az atropin után részint epilepsiásoknál belső használat, részint a szemészetben a szembe való becseppentések után a fontos pupillatáguláson kivül észleltek néhány napig tartó s az alkoholisták deliriumára emlékeztető tömeges ember- és állatlátást, photopsiákat, majd a végtagok mozgásaiban megnyilvánuló bizonytalanságot, a teljes apathiáig és tompaságig fokozódó gátlásos tüneteket. A nicotin-mérgezés tünetei főleg utóbbi időben részesültek behatóbb méltatásban. Egyes esetekben az erős dohányzás határozott neurastheniás jelenségeket válthat ki, különösen a gyengébb szervezetű egyénekben s gyakran észlelhető utána a tompult felfogás, meglassubbodott associatió, emlékezetbeli nehézkesség, szívdobogás és szorongás, nyelv- és kéz- reszketés, amblyopia, látótérszükület. Kjelberg a nicotinnak az idegrendszerre gyakorolt hatását részletesebben tanulmányozván, kiemeli, hogy a
