Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 3. Fertőző betegségek
35 íődni s rendesen rövid idő (néhány nap) alatt megszűnnek. A typhusos tévengések többnyire a láz emelkedésekor jelennek meg, így pl. este és reggel eltűnnek. A maianások pedig az egyes lázas rohamok alatt. A hosszabb ideig tartó s általános szervezeti elgyengüléssel, vér- szegénységgel járó fertőző betegségek alatt az egyén jelleme átalakul, érzékennyé, akaratossá, kicsinyessé, gyermekessé, ingerlékenynyé válik, könnyen keletkezhetnek hallucinatiók, téves eszmék, szorongó állapotok vagy nyugtalanságban törnek ki, mig máskor zavartakká, kábultakká, tehetetlenekké válnak. A postfebrilis elmezavarok néha paranoid alakban is megnyilvánulhatnak, egy ideig mutatkozó üldöztetéses, nagysági, hypochondriás téves eszmékkel. Egy joghallgató kiállott typhusa után a reconvalescentia időszakában 10—12 napon azt állította, hogy az ügyvédi vizsgát letette és irodanyitásra akart előkészületeket tenni. Máskor pedig az egyén természete megváltozik, csendesebb hallgatag, zárkózott lesz, emlékezőtehetsége gyengülhet. Előfordulhat a Korsakow-féle tünetcsoport is. A postfebrilis elmezavarok prognosisa elég jó s néha 3 — 6 hét alatt gyógyulásba mennek át. A veszettség (lyssa humana) — mely mint ismeretes, lázas fertőző betegség — az ideg- és szellemi élet jelentékeny zavaraival jár. Kitörését 2—4 nappal előbb prodromalis tünetek előzik meg, amidőn az egyént fejfájás, fülcsengés, hőség érzése lepi meg, pupillái tágabbak s nagyságukban ingadozók lesznek, tekintete réveteg. A harapástól származott forradástól kisugárzó bizsergés, majd szúró, nyilaló fájdalmak keletkeznek. Időnkint a légzés néhány másodpercre elakad. Emellett a beteg étvágytalanná, kedvetlenné lesz, a nyelés nehezére esik, olyan érzése támad, mintha torkán akadt volna valami. A légző- és nyelőnehézségek fokozódása mellett végre a betegség kitör. A beteg nyugtalan, izgatott, helyét sehol sem találja, folyton torkába nyúl, hogy a vélt idegen testet eltávolítsa. Mindentől, amit le kell nyelnie, irtózik, mert a nyelés művelete az itt szereplő izmok fájdalmas, görcsös összehúzódását eredményezi. Emellett nagy szomjúság gyötri. Az ivásra nehezen határozza el magát s a vízcsepp lenyelése után arca eltorzul, elkékül, szemei kidüllednek s a légzőizmok dyspnoéra jellemző mozgást végeznek, a beteg fuldokol, ökröndözik, kezeivel kapkod. Lassanként kimerül, szemei kék gyűrűvel öveztek, beesettek, pupillái ad maximum kitágulnak, vagy az opticus és acusticus hyperaesthesiája fejlődik ki rajta (a hangvilla hangjára, erős fényre összerázkódik), sőt a bőrfelület is oly túlérzékeny lesz, hogy már a messziről történt ráfuvás heves reflextüneteket, összeráz- kódást, nyelési görcsöt, pupillatágulást idéz elő. Az összes izom- és inreflex fokozódott. Később azonban úgy az érzékszervek működése, mint a reflexingerlékenység alászáll, a hőmérsék pedig, mely rendesen 38—40° C. között van, — mint ezt vizsgálataim alapján kimutattam 3*
