Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 3. Fertőző betegségek
34 nyekkel; ismerős, ismeretlen egyének szavát hallják, alakját látják, sajátságos regényes átváltozásban tűnik fel előttük minden. Néha saját személyüket vagy hozzátartozóikat fenyegető, ijesztő visiók heves félelemrohamokat váltanak ki bennük, amidőn ijedten ugranak ki ágyukból, környezetüket megtámadhatják vagy az ablakhoz futva, segítségért kiáltoznak, az utcára igyekeznek ugrani. Némelykor kellemes, nagysági színezetűek az érzékcsalódások, deliriumok, de ilyenkor mindig súlyosabb jelentőséggel bírnak. Az előttük levő tárgyakat, személyeket félreismerik, a falon levő foltot rovarnak nézik. Nem létező tárgyakat adogatnak a környezetnek. Később beszédük egyre zavartabb lesz, az egyik tárgyról minden átmenet nélkül ugranak át a másikra, majd mussitáló jellegű lesz, a szavakat értelem nélkül mormolják el, kezükkel célszerűtlen mozgásokat végeznek, végre teljesen elbágyadnak, esetleg mélyebb kábultság, coma vesz rajtuk erőt, amely néha halálos kimenetelű lehet. A betegek gondolatmenete, beszéde szakadozott, haesitáló, néha pathosos. Olykor arcfintorítás, mosoly, dalolás szakítja meg. A delirium a láz emelkedésével (este) fokozódhatik és csökkenése alatt (reggel) megszűnhet. Charaktere, tekintet nélkül a betegség természetére, meglehetősen typusos. A lázas betegségek gyors oldódásakor beálló ú. n. krisises hőmér- sékbeli leesés után gyakran az ű. n. kimerüléses delirium (inanitiós, collapsusos delirium) fejlődik ki, melyet a gyors, minden átmenet nélkül való keletkezés, az astheniás jelleg, teljes zavartság, élénk hangulatelváltozás és érzékcsalódások, a mozgatókor nyugtalansága jellemez. A melancholiás lehangoltság a mániás izgatottság tüneteivel váltakozhat. Általában a defervescentiás deliriumokat a zavartság, a tömeges halluci- natiók és illusiók, a sokszor önvádolásos és befolyásoltatásos kuszáit téves eszmék, a motoros nyugtalanságnak a stuporos állapottal, kata- toniás tünetekkel való váltakozása és az incohaerentiának bizonyos fokú tartóssága jellemzi. Némely esetben azt tapasztaljuk, hogy a deliriumok még a testi betegség megszűnése után is fennmaradnak egy ideig. A lázas betegségek megszűnése után néhány nap vagy hét múlva az agyi kimerülés tüneteként előleges izgatottság után legtöbbször az amentia, stuporos állapot vagy néha depressio vagy mániás izgatottság fejlődik ki. Már a betegség bevezető szakában, a láz megjelenése előtt, különösen typhus és influenza eseteiben tapasztaljuk a deliriumokat. Néha a már meglevő elmebetegség lefolyását a közbe futó lázas fertőző betegség megrövidíti vagy legalább is a kóros tünetek (érzékcsalódások, téves eszmék, szellemi és motoros nyugtalanság) szünetelését okozhatja. Ezt olykor erysipelas kifejlődése közben is észlelhetjük. Különösen a typhus, himlő, scarlatina, kanyaró, heveny izületi csúz, fejorbánc, influenza, cholera és malaria kapcsán szoktak deliriumok kifej-
