Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)

B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 2. Traumás operatiós befolyás

31 objectiv vizsgálat eredményei és egyes viselkedésükben és cselekede­tükben nyilvánuló jelek. Gyakran panaszkodnak például, hogy nem tudnak járni, állni, enni, aludni s mindezt bizonyos körülmények között egészen jól teljesíthetik. Közös vonást árulnak el e tekintetben is a hysteriások kóros hazudozásával, alakoskodásával, a panaszok tulhajtá- sával, másrészt idevonatkozó magatartásuk a hypochondriás és nihilis- musos téves eszme bélyegét hordja magán. Gyakori a pupilladifferentia, de épp úgy, mint hysteriásoknál, jó reactióval. A térdreflex többnyire fokozott, de néha csökkent, ugyanígy a bőr- és periostális reflex is. A nyelvben és kezekben remegés észlelhető. A bőrérzékenység, leginkább foltszerüleg, fokozott, csökkent vagy teljesen hiányzik egyes helyeken. A látás, szinérzés (leginkább féloldalt) csökkent lehet, a látótér concen- trikusan szűkülhet, gyakori a színek látókörének inversiója (amidőn a kék, sárga, narancs, vörös, zöld, ibolya ezen normalis sorrendje meg­változik), a szem előtt káprázás, fénylátás, cikázás mutatkozhat. Ugyan­csak többnyire féloldali működésbeli gyengeséget, csökkent érzékeny­séget észlelhetni a halló-, szagló- és izlőszerven is. Egyes esetekben opticus és acusticus hyperaesthesiát constatálhatni, amidőn a beteg a fényt kerüli, a hangvilla hangjára összerázkódik, fejét felkapja és szemhéjait összehúzza. Az érzékeny pontokra, a sérülés után megmaradt forradásra gyakorolt nyomás a pulsus számának megszaporodását vált­hatja ki (Mannkopf-féle tünet). A vasmotoros reflexingerlékenység foko­zódott, a betegek könnyén kipirulnak s elhalványodnak. A pulsus néha gyors, máskor igen lassú, könnyen elnyomható, puha. A betegség gyakran makacs és olykor minden gyógykezeléssel dacol. Néha az esetleg indított kártérítési per hosszú lefolyásából eredő várakozó izgatottság, a remény és reménytelenség folyton fel-felmerülő gondolata akadályozza a betegség gyorsabb javulását vagy oldódását. Ezen betegségnek nagy fontossága van különösen törvényszéki orvosi szem­pontból. Látjuk ugyanis, hogy egyes vasúti vagy más szerencsétlenségekben résztvett egyének vérszemet kapva mások kedvező eredménynyel járt példájából, idegbeteg­séget, munkaképtelenséget színlelnek, hogy a megfelelő társulatokkal szemben kár­térítési igénypert indíthassanak meg. Minden ilyen esetben szerfelett nagy óvatos­sággal kell eljárni úgy az elsorolt tünetekből, mint azon körülményből kifolyólag, hogy a vizsgálandó egyénnek nagyon is érdekében lehet állapotát minél súlyosabbnak feltüntetni s akárhányszor tapasztalhatjuk, hogy begyakorlás útján sokszor igen nagy önuralmat, fegyelmezettséget és óvatosságot igénylő tüneteket következetesen lehet simulálni. Másfelől azonban óvakodnunk kell már a priori is a simulálás feltevésével fogni a vizsgálathoz, mert ez könnyen elfogulttá tehet s egyes jelenségek értékét devalválhatja, észleteink objectivitását meghamisíthatja. Éppen azért hosszabb észlelés alá vegyük a vizsgálandót, ha a mutatkozó tünetek kívánják, éjjel-nappal ellenőriz­hető helyiségekben (például kórházban). Meg kell jegyeznünk általában, hogy az úgynevezett neurosis traumatica, dacára a balesetek gyakoriságának, elég ritka. Midőn a polgári perekben a szakértőnek arra nézve kell véleményt adnia, hogy az elszenvedett sérülés és az esetleg fennforgó idegbaj között megállapítható-e az okozati viszony, figyelemmel kell lennünk azon körülményre, hogy az ilyen neurosis

Next

/
Thumbnails
Contents