Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 2. Traumás operatiós befolyás
31 objectiv vizsgálat eredményei és egyes viselkedésükben és cselekedetükben nyilvánuló jelek. Gyakran panaszkodnak például, hogy nem tudnak járni, állni, enni, aludni s mindezt bizonyos körülmények között egészen jól teljesíthetik. Közös vonást árulnak el e tekintetben is a hysteriások kóros hazudozásával, alakoskodásával, a panaszok tulhajtá- sával, másrészt idevonatkozó magatartásuk a hypochondriás és nihilis- musos téves eszme bélyegét hordja magán. Gyakori a pupilladifferentia, de épp úgy, mint hysteriásoknál, jó reactióval. A térdreflex többnyire fokozott, de néha csökkent, ugyanígy a bőr- és periostális reflex is. A nyelvben és kezekben remegés észlelhető. A bőrérzékenység, leginkább foltszerüleg, fokozott, csökkent vagy teljesen hiányzik egyes helyeken. A látás, szinérzés (leginkább féloldalt) csökkent lehet, a látótér concen- trikusan szűkülhet, gyakori a színek látókörének inversiója (amidőn a kék, sárga, narancs, vörös, zöld, ibolya ezen normalis sorrendje megváltozik), a szem előtt káprázás, fénylátás, cikázás mutatkozhat. Ugyancsak többnyire féloldali működésbeli gyengeséget, csökkent érzékenységet észlelhetni a halló-, szagló- és izlőszerven is. Egyes esetekben opticus és acusticus hyperaesthesiát constatálhatni, amidőn a beteg a fényt kerüli, a hangvilla hangjára összerázkódik, fejét felkapja és szemhéjait összehúzza. Az érzékeny pontokra, a sérülés után megmaradt forradásra gyakorolt nyomás a pulsus számának megszaporodását válthatja ki (Mannkopf-féle tünet). A vasmotoros reflexingerlékenység fokozódott, a betegek könnyén kipirulnak s elhalványodnak. A pulsus néha gyors, máskor igen lassú, könnyen elnyomható, puha. A betegség gyakran makacs és olykor minden gyógykezeléssel dacol. Néha az esetleg indított kártérítési per hosszú lefolyásából eredő várakozó izgatottság, a remény és reménytelenség folyton fel-felmerülő gondolata akadályozza a betegség gyorsabb javulását vagy oldódását. Ezen betegségnek nagy fontossága van különösen törvényszéki orvosi szempontból. Látjuk ugyanis, hogy egyes vasúti vagy más szerencsétlenségekben résztvett egyének vérszemet kapva mások kedvező eredménynyel járt példájából, idegbetegséget, munkaképtelenséget színlelnek, hogy a megfelelő társulatokkal szemben kártérítési igénypert indíthassanak meg. Minden ilyen esetben szerfelett nagy óvatossággal kell eljárni úgy az elsorolt tünetekből, mint azon körülményből kifolyólag, hogy a vizsgálandó egyénnek nagyon is érdekében lehet állapotát minél súlyosabbnak feltüntetni s akárhányszor tapasztalhatjuk, hogy begyakorlás útján sokszor igen nagy önuralmat, fegyelmezettséget és óvatosságot igénylő tüneteket következetesen lehet simulálni. Másfelől azonban óvakodnunk kell már a priori is a simulálás feltevésével fogni a vizsgálathoz, mert ez könnyen elfogulttá tehet s egyes jelenségek értékét devalválhatja, észleteink objectivitását meghamisíthatja. Éppen azért hosszabb észlelés alá vegyük a vizsgálandót, ha a mutatkozó tünetek kívánják, éjjel-nappal ellenőrizhető helyiségekben (például kórházban). Meg kell jegyeznünk általában, hogy az úgynevezett neurosis traumatica, dacára a balesetek gyakoriságának, elég ritka. Midőn a polgári perekben a szakértőnek arra nézve kell véleményt adnia, hogy az elszenvedett sérülés és az esetleg fennforgó idegbaj között megállapítható-e az okozati viszony, figyelemmel kell lennünk azon körülményre, hogy az ilyen neurosis