Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)

G) Elmekórformák - 12. Alkoholos elmezavar. Psychosis alkoholica

372

' Később előadta, hogy azt látta, már meg volt halva, kartársai temetésére jöttek,, egyesek szidták, mások dicsérték azután tüzes kályhába dobták, harangoztak, majd koporsóba tették, kivitték az udvarra, majd halotti énekek után a temetőbe s onnan a mennyországba került, ott kérdezték, hogy kit hoznak, de még várnia kellett, mig az Úristen hazajön. Az Úristen nem akarta elhinni, hogy már meghalt s kiadta a parancsot, hogy nézzék meg, elégett-e az ő életlámpája, de mivel annak még fele megvolt, visszaküldték a mennyországból s ekkor már vig nótákat játszott a katonabanda. Másik ismét egy ideig 30 cm hosszú bogarakat látott maga felé közeledni, amelyek dacára annak, hogy elrugdosta magától, ismét visszatértek. Az ördög hosszú nyelvet öltögetett és tüzet bocsátott rá. Majd sok ember jött felé és a malomba küldték dolgozni, az emberek káromló szavakat mondtak rá. Később sok pénzt látott felhalmozva ágya körül, hét ember rakta zsákokba s ő meg mint egy öreg király markolászott bennök. De nem örülhetett sokáig, mert hirtelen eltűnt előle s a ház kigyuladt. Ő is segíteni akart az oltásban, de rendőrök jöttek és durván ellökték.

A betegek deliriumukból rövid időre kizökkenthetök, amidőn elég értelmes feleleteket adhatnak, de az élénk, gyors változatban lepergő érzéki csalódások csakhamar újra másfelé terelik figyelmüket és öntudatukat megzavarják, tájékozatlanokká válnak. Hangulatuk a hallucinatiók tartalma szerint változik s ennek megfelelő módon nyilvánulnak meg cselekedeteik is. A látott alakokat nézik, keresik, üldözik, futnak előlük.

Sajátságos suggestibilitás is jellemzi őket, figyelmük mesterséges irányítására már élénk hallucinatióik és illusióik keletkezhetnek. Ha felhívjuk, hogy nézzenek a földre, a falra s mondják meg, mit látnak ott, többnyire fognak valamit látni.

Érdekes pl. a következő kísérletem. S-t, aki élénken delirál, az összeköttetésében megszakított telephon kagylójához vezetem s felhívom, hogy tegye füléhez és lépjen valakivel összeköttetésbe. Nyomba bekiált: „Halló! Jó napot Hajts úr!“ Erre aztán elmondja, hogy ez a Hajts úr azt az utasítást adta neki, hogy este V2 6 órakor söpörje ki az udvart, aztán menjen a kis kocsival a Remete-utcába. Később azt mondtam, hogy barátja van a telephonnál. Rövid hallgatódzás után előadja, hogy azt a hirt kapta, miszerint az a klinikán van, mert eltörte a karját. Ezután megkérdezte tőle: „hol van a Teréz? (t. i. felesége).“ Válasz: „elment a Német-utcába krumplit pucolni“. A beteg a megfelelő kérdésre azt a felvilágosítást adja, hogy az asszony valóban oda szokott járni. Erre felszólítom, hogy szidja össze barátját. A beteg bekiáltja a telefonba: ,te zsivány.“ A válaszképen ezt hallja: „miért nevezel engem zsiványnak ?“

Mint már a hallucinatio fejezetében kiemeltem, a dilirium tremensben szenvedők érzékcsalódásai külső ingerekkel is befolyásolhatók.

Magam a búgó hangvillának és a kézi harmóniumnak a beteg füléhez oly módon való tartásával, hogy azt előre észre ne vegye és minden suggestiós hatás kizárassék, igen élénk hallucinatiókat váltottam ki és pedig a heterogén érzékszerv (a látás) területén. A betegek többnyire bogarakat, fekete patkányt, egeret, emberi és phantasiás alakokat láttak, de egyes esetekben számok, számsorok, betűk, virágok jelentek meg előttük a földön vagy a falon.

A deliransok erősen izzadnak. Vizeletük mennyisége csökkent s fehérjét, tartalmaz. A bántalom tetőfokán hőemelkedés (38—40°) észlel-