Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 12. Alkoholos elmezavar. Psychosis alkoholica
373 hető, még olyan esetben is, midőn a különben elég gyakran compli- cálódó szervi megbetegedés nincs is jelen. A delirium tremens prognosisa kedvező, ha complicatiók nem társulnak hozzá s ha nem adynamiás természetű, melyben az öntudatlanság sokára elhúzódik, a beteg kábult, rossz színben van, gyenge, homlokán hideg verejték üt ki, nyelve száraz. Kedvező esetben 3—4 nap alatt az izgalmak lefolynak, a beteg álma megjön s 8 — 10 nap múlva meggyógyulhat, de kivételesen hosz- szabb ideig is eltarthat. Néha azonban különösen az erősebben kifejlődött endocarditises, endarteritises elváltozások, a pneumonia vagy bélcatarrhus hozzászövő- dése esetében halállal végződik. Az idült alkoholismusban szenvedők boncolása alkalmával az agyban, a gerincvelőben, különösen pedig az agy burkaiban bővérüség, vérpangás, idült agyhártyagyuladás, a burkok és a koponyacsont, valamint az agykéreg között összenövések, az agykamarák tágulása, a hydrocephalus internus és externus, az agykéreg sorvadása, pachymeningitis haemorrhagica, a koponyacsontok megvastagodása, endarteritises folyamatok, az ütőerek kásás elfajulása s az ütőerek törékenysége, szakadékonysága következtében kifejlődött apoplexiás gócok, továbbá szivtúltengés és elzsirosodás, idült gyomor- és bélhurut, májelzsirosodás és megnagyobbodás, veselob, a hájszövet megszaporodása constatálható, A mikroskopos vizsgálat egyes esetekben a gerincvelő elülső szarvaiban levő ganglionsejteknek és a mellső gyökér rostjainak elfajulását (Erlitzki, Schaffer), egyes részletek sclerosisát (Lanceraux), atrophiájat, az ependyma granulatióját, a vérerek falának megvastagodását, környékének lympho- cytás infiltratióját, az agykéreg idegrostjainak és sejtjeinek többé- kevésbbé kifejezett elváltozását, sclerotizáló folyamatát mutatja. Más esetben pedig a középponti idegrendszer körében semmi szöveti elváltozás sem található, ellenben a környéki idegtörzsek elfajulásának különféle foka észlelhető. Az alkoholos elmezavar prognosisa elég kedvező, ha a betegeket a szeszes italok befolyása alól megszabadítjuk. Kedvezőtlen körülmény azonban az, hogy az idült alkoholistákban nagy a hajlam a visszaesésekre s a csekélyebb szervezeti ellentállás, másfelől a vérkeringési zavarok következtében könnyen keletkezhetnek bennük végzetessé válható tüdő- és vesegyuladás, szivelzsirosodás s az elkásásodott vérerek szakadékonysá- gánál fogva agybeli vérzések. Az alkoholos elmezavar gyógyítása alkalmával a fősúly a szeszes italok megvonására fektetendő, ami azonban idült alkoholistáknál — tekintettel a betegek visszaesésére való hajlamára — legcélszerűbben vihető ki elmegyógyító intézetekben s az újabban mindinkább tért hódító iszákosak menhelyében, ahol azonban hónapok, sőt éveken át tartandók,
