Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 12. Alkoholos elmezavar. Psychosis alkoholica
362 balra, előre-hátra dülöng, az egyensúly fenntartása céljából a levegőben kapkod, támaszt keres, Írása remegővé válik. A hozzá intézett kérdéseket nehezen fogja fel, az associatio lomha, hézagos, emlékezőképessége hiányos, gondolatait csak tökéletlenül fejezi ki, a megfelelő kifejezést nem találja el. Arca halványnyá, szemei beesettek lesznek, homlokán verejték gyöngyözik. A gyomor nyákhártyájának túlságos izgatása következtében émelygés, ökröndözés és hányás jelentkezhet. Lefekvéskor vagy a szem behunyása alkalmával oly érzés fogja el az egyént, mintha az egész szoba forogna vele, az ágy bizonyos tempóban emelkednék és sülyedne. Végre a bénulásos tünetek annyira fokozódhatnak, hogy az egyén öntudatát vesztve, összeesik vagy mély álomba merül, mely alatt arca sápadt, arcszine fakó szinüvé, pulsusa gyorssá, könnyen elnyom- hatóvá, légzése felületessé, nehézzé válik, vizeletét, bélürülékét maga alá bocsátja, az erősebb ingerekre sem reagál. Néha az ilyen állapot halállal végződhet, de a beteg legtöbb esetben magához tér s kábultnak, lehangoljak, bágyadtnak s egy ideig a szellemi és testi munkára képtelennek érzi magát, fejnyomás, fájás gyötri s néha a nagyobbfoku gyomorizgatottság jelei lépnek előtérbe. Az ilyen alkoholos intoxicatiót gyakran bizonyos fokú önvádlás szokta kisérni, amidőn az illető szemrehányást tesz magának a lefolyt események miatt, szégyenérzet fogja el, undorral gondol a szeszes italokra s fogadást tesz, hogy hasonló excessusba nem fog többé belebocsátkozni. A gyakoribb alkoholos excessus után olykor az öngyilkossági gondolatokig, sőt cselekedetekig fokozódó életuntság is kifejlődhet. A szeszes italok tartós élvezete után aztán az alkohol iránt való, sokszor ellenállhatatlan vágy is kifejlődhet s lassankint a szervezeti és szellemi tünetekben nyilvánuló idült alkoholos mérgezés (alkoho- lismus chronicus) bontakozhat ki. Az alkoholismus chronicusban szenvedő egyén arca puffadt, fényes, kékes vörös színben játszik, számos acneval telt (acne rosacea), felületes érhálózata tágult. A szem kötőhártyái belöveltek, gyakori a bő könnyezés. Az arckifejezés apathiássá, komorrá, rideggé válik, az arc izmai eler- nyednek s az egyes ráncok elsimulnak. Az ajkak és körmök szélei cyanosisosak. A nyelv bevont, fogbenyomatok észlelhetők rajta, erősen reszket, különösen az élénk fibrillaris rángások jellemzők. Reszketés látható az ajkakban, a végtagokban is, különösen a kezekben és ujjakban. Az imént említetteken kívül más motoros zavarok is észlelhetők, így paresisek az arc és végtagok izmaiban, leginkább féloldalon, a betegek izomereje csökken, amit a dynamometerrel történt vizsgálat is kiderít, járásuk széles alapú, nehézkes, csoszogó, főleg behunyt szem mellett ingadozó. Néha — mint Westphal kiemelte — a tabesben szenvedőkéhez hasonlít, amidőn a betegek gyorsan emelik combjukat s lábukat erős toppanással eresztik le a földre. Leudet — aki hang
