Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 1. Az agy, a gerincvelő és a környéki idegek betegségei
26 alkalmat. így a különféle idegterületeken keletkező neuralgiák szorongó, félelmi érzésekkel kapcsolatos heves kitöréseket, öntudatzavarokat, epileptoidszerü állapotokat eredményezhetnek, amelyekre nézve mindig jellemző a vasomotoros zavarok által kisért fájdalmakkal kapcsolatos gyors kitörés. A peripheriás idegek lobos folyamata, az egyszerű neuritisek esetében, melyekre jellemzők a megfelelő idegterületen nyilvánuló fájdalmasság, a nyomásra való érzékenység, többé-kevésbbé kifejezett paraes- thesiák, az illető ideg által ellátott izomcsoportok bénulásos állapota, esetleg sorvadása és a villamos vizsgálatnál mutatkozó elfajulásos reactio (a villamos ingerlékenységnek quantitativ és qualitativ megváltozása) — az általános idegességen, a közérzési zavarokon kívül kisebb-nagyobb- foku psychés izgatottság, a kedélyhangulat ingerlékenysége, mulékony jellegű s többnyire üldöztetéses irányú hallucinatiók és deliriumok mutatkozhatnak. Ross az ilyen alapon fejlődő elmebántalmak egymásközt való nagy hasonlatosságát tapasztalta s négy stádiumát különbözteti meg. Az első az érzékszervek és a képzeletkor ingerlékenységében s egyes futólagos hallucinatiók felcsillanásában nyilatkozó szakasz, melyet a szédülés, bizonytalan járás, álmatlanság, önvádlás által kisért lehan- goltság, élénk hallucinatiókkal színezett kedélybeli nyugtalanság követ. A harmadik stádiumban már izgatottság, nem corrigálható fenyegető érzékcsalódások és téves eszmék mutatkoznak, melyeket az időnként jelentkező villámszerű fájdalmak támogatnak. Végre a negyedik szakaszt a kifejlődő dementiás tünetek jellemzik. A neuritis multiplex degenerativa, mely a környéki idegrostoknak a szervezetet megtámadó mérgező és fertőző“anyagok (alkohol, ólom, arsen, diphtheriás, typhusos, influenzás, gyermekágyas fertőzés, sepsis stb.) befolyása következtében fejlődő elfajulásos szétesésében áll s mely a lefolyásra nézve lehet heveny vagy idült s néha a tropusos égalj alatt epidemiásan vagy endemásan jelentkezik (s „Beri-beri“ néven ismeretes), többnyire hirtelen keletkező magas lázak, nagyobbfoku közérzési zavarok, álmatlanság, étvágytalanság, kedvetlenség, bágyadtság, kedélyi ingerlékenység, olykor kellemetlen tartalmú deliriumok kapcsán szokott előállni. Ezután előtérbe lépnek a test különféle területének (alsó, felső végtagok, a szemgolyók, az arc) idegtörzse mentén nyilvánuló fájdalmak és a bénulásos tünetek, amidőn a reflexek nemcsak hogy csökkentek, de az inreflex legtöbb esetben teljesen hiányzik, a beteg idegek és izmok villamos ingerlékenysége alászáll, majd az elfajulásos reactiót mutatja, később az izmok sorvadnak, az érzési zavarok közül a bőrhyperaes- thesia, a meglassubodott fájdalomérzés szokott előfordulni. Egyes esetekben a leginkább az alsó végtagok körére szorítkozó ataxia fejlődik ki s vagy egyedül állhat fenn, vagy a bénulásos jelenségekkel combinálódhat. Ezen tünetek mellett elég gyakran észlelhetni vasomotoros zavarok,
