Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 11. Encephalopathiás elmezavar. Psychosis encephalopathica
357 encephalitis corticalis, encephalitis interstitialis). Rendesen fertőzéses vagy intoxicatiós alapon fejlődnek. A szellemi körben kábultság, álmosság, izgatottság, nyomottság, moriaszerü hypomaniás állapot, zavartság, emlékezetbeli csalódás, confabulatio észlelhető s gyakran keletkeznek epilepti- formis rohamok is. A középponti idegrendszer különféle részében szétszórtan fejlődő sclerosisos területek képződése által jellemzett idült betegség, a sclerosis multiplex, melynek főtünetei az ataxia, az intentiós reszketés, a nystagmus, a skandáló beszéd, a bizonytalan ingatag, spasmusos járás, az inreflexek fokozódása, a részleges n. opticus-atrophia a papiliáknak bitem- poralis elhalványodásával, a fejfájás, szédülés, jelentékeny psychés zavarokkal járhat. Ilyenek: a nyomottság, lehangoltság, szorongó, félelemérzés, majd a badar, gyermekes, hypomaniás állapot, az ingerlékenység, apathia, a gondolkodás vontatottsága, a felfogás és az emlékezőképesség gyengülése, olykor zavartság, hallucinatiók, laza, nem rendszeresült téves eszmék s végül az elbutulás. Bevezető tünetei sokszor hasonlítanak a hysteriáéihoz, annál is inkább, mivel élénk hullámzással, psychés befolyásra látszó ingadozással járhatnak. A betegség későbbi stádiumában hányás, az arcban és végtagokban görcsös rángások keletkeznek, amelyek az arc izmaiban erősen fokozódnak a beszéd és mimika közben, a nevetés pl. valóságos eltorzulást vált ki. Minden szándékolt mozgás, ieülés, felállás, előre-, hátrahajlás stb., csak ingadozásokkal, bizonytalanul, nehezen vagy éppen nem vihető véghez. Az intentiós reszketés annyira fokozód- hatik, hogy a beteg a kanalat, a poharat nem képes szájához vinni, annak tartalma kiloccsan. Gyakori a kényszernevetés és sirás, a paraphasia, a perseveratio, a gondolatoknak rövid, szakadozott mondatokban való kifejezése (telegramm-stylus). A betegség hosszú lefolyású, évekig eltarthat, kisebb-nagyobb remissiókkal járhat s végre a betegek az intentiós reszketés, az ataxiás tünetek miatt annyira tehetetlenekké válnak, hogy sem állni, sem ülni, sem maguktól étkezni nem tudnak. A betegség többnyire a 20—30-ik életév között bontakozik ki, de néha előbb és később is, prognosisa rossz, halállal végződik. A boncolás alkalmával a gerincvelő, nyultvelő, a hid, az agy különböző részén már makroskoposan is észrevehetők sötétebb szürkés, tömöttebb foltok, amelyekben a gliaszövet túlburjánzása constatálható, mig az idegsejtek és a tengelyfonalak csak alig szenvednek lényegesebb elváltozást és a másodlagos degeneratio sem fejlődik ki, jeléül annak, hogy nem az idegelemekből, hanem gliából indul ki a kóros folyamat. Az agyban főleg a velőállomány szenved. Az ú. n. lobularis agybeli sclerosis esetében az idegelemek is elpusztulnak s helyüket túlburjánzott glia foglalja el, a kéreg megkeskenyedik, zsugorodik. A velöállományban a gliamagvak megszaporodnak s zsirszemecskék nagy számban találhatók. Gyógyítás szempontjából keveset tehetünk. Fődolog a nyugalom és a roboráló eljárás. Megkísérelték a kénesős kúrát, a jodkaliumot. Inkább symptomás kezelés jöhet számba.
