Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 10. Aggsági elmezavar. Psychosis senilis, dementia senilis
346 elgyengülés, reszketés szoktak lenni. Ezután a szellemi állapot fokozatosan hanyatlik, az emlékező- és ítélőképesség gyengül, a betegek tájékozatlanokká válnak, a helyet, időt, személyeket összetévesztik, gondolatmenetük fegyelmezetlen, szakadozott, kifejezésük, mondatfüzésük nagyon primitiv, kisebbfoku motoros nyugtalanság, indulatosság emelkedett hangulattal, ok nélkül való nevetgéléssel, dalolgatással, dudolgatással váltakozik. A betegek célszerűtlen mozgásokat végeznek, idestova járnak, botorkálnak, könnyen elbuknak és így megsértik magukat, egyes tárgyaikat széthányják, ruhájukat tépegetik, elhanyagolják magukat. Ezekhez csakhamar egyre súlyosodó, organumos jelenségek csatlakoznak. Az agnosia (asymbolia), a sensoros és motoros aphasia, az apraxia fejlődik ki fokozatosan. A betegek egyre kevesebb tárgyat ismernek fel és képesek megnevezni, kellő módon használni, az egyes cselekedeteket egészen vagy részletükben, teljesen, elsiklások nélkül véghezvinni. Minduntalan összecserélik a szavakat, az egyes fogalmak nem jutnak eszükbe, aztán már a személyeket, tárgyakat egyáltalában nem ismerik fel, a bemondott cselekedeteket éppen nem tudják végezni. A beszédben perseveralnak, folytonos stereotypiákat fejtenek ki, mig azután teljesen összefüggéstelen értelmetlen szavakat vagy szótöredékeket mormognak. Egyik betegem pl. ezt mondogatta: „ich fall darum zam, zam, zam, weil ich mich nicht tam, tam, tam, gedacht ham, harn, harn“, — „tripa, tarita, trapa dorasa, drabi, tara, tara, mennek, amannak, ennek, annak, kennek, kimennek". Egy másik: „az, már, hát, ősz, az, igen, kérem, fene nagyon . . . beneberis, tizenökölös, madarabas, vavideses". Később mindig kevesebbet, beszélnek s végre psychés és motoros képességük teljesen összezsugorodik s a mutismus állapotába sülyednek, legfeljebb csak egyes indulatszavakat (óh! jaj! á! ó!) ejtenek ki. Az izmok motoros képességének egyébként elég jó megőrzése mellett, apraxiájuk is annyira fokozódik, hogy maguktól nem képesek étkezni. Ugyanígy fokozatosan pusztul el Írásbeli képességük is. Eleinte reszketve, kihagyásokkal, elsiklásokkal (paragraphia) Írnak s végre agraphiásokká válnak. Testi erejük ugyan gyengül, de számbavehető bénulásos állapotok csak nagyon későn fejlődnek ki. Néha előfordulnak epileptiformis rohamok is s a pupillák is kissé renyhén reagálnak. Az arteriosclerosis tünetei nem szoktak erősen kifejlődni. A dementia senilisben szenvedő betegek nagy része az izgatottságmentes időben is nehezebb felfogásuak s a hozzájok intézett kérdéseket meg kell ismételni, hogy megérthessék. Associatiós működésük meglassult, reactiós idejük megnyúlt, képzeletkörük terméketlen. Feleleteik bizonytalanok, tökéletlenek, gondolatmenetük fegyelmezetlen, gyakran térnek át a tárgyhoz nem tartozó mellékkörülményekre, sokszor áradozók, bizonyos dicsekvési hajlamot árulnak el. Emlékezőképességük főleg a közel múlt eseményeire gyengült, amely kifejezést nyer abban is,
