Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 10. Aggsági elmezavar. Psychosis senilis, dementia senilis
347 hogy a rövid idő előtt történtekről nem tudnak felvilágosítást adni, elfelejtik, kivel s miről beszéltek néhány perc előtt, mit ettek, társalgás közben egy és ugyanazon tárgyat többször felhoznak, az egyes kérdéseket megismétlik. Elfelejtik lakásuk számát. Sőt helytudatuk is annyira meggyengül, hogy nem tudnak haza találni. Később egyre több emlékképük mosódik el, úgy, hogy születési évüket, korukat, családjuk tagjainak szárnál, nevét sem képesek megmondani. ítélőképességük szerfelett korlátolt. Bamba megjegyzéseket tesznek, magaviseletük gyermekessé válik, befolyásolhatók. Ethikai és socialis érzetük meglazul, eltompul, hivatásukat, családjukat elhanyagolják. Nemi ingerük sokszor fokozott s rendellenes módon nyilvánul. Különös gyakori tünet az ilyen egyéneken, hogy az ellenkező vagy ugyanazon nembeli gyermekek nemző szerveit fogdossák, csókolgatják, ütögetik, avagy ezek előtt lemeztelenítik magukat. írásuk szabálytalan, reszkető, egyes betűket, szavakat kihagynak, összecserélnek, a gondolatmenet laza, perseveratiora, ismétlésekre hajlamos, az alapfogalom irányító befolyását könnyen elveszti, lényegtelen mellékkörülmények közé téved. Levelük gyakran bamba fordulatokkal, a téves eszmékből kifolyó panaszokkal van telve. A betegség további szakában a testi és szellemi erő fokozatosan gyengül, mig nem a teljes butaság fejlődik ki, amidőn a betegek a legegyszerűbb elmebeli műveletekre is képtelenek, piszkosak, ürülékeiket maguk alá bocsátják, teljesen elerőtlenedve fekszenek ágyukon, idétlenül nyögnek, siránkoznak, kiabálnak. Az aggsági elmezavar prognosisa rossz, bár az izgatottság, zavarodottság tünetei megszűnhetnek, de az elmegyengeség, a butaság többnyire tovább fejlődik. A könnyen keletkezhető tüdőgyuladás, tüdővizenyő, bélhurut s a kimerítő hasmenés a beteg halálát siettetheti. A boncolás alkalmával a pachymeningitis chronica, agyvérzéses, lágyulásos gócok, az ependymitis és az agykéreg sorvadásának tünetei, az ütőerek endarteritises, atheromás elváltozásai találhatók. Az agy súlya csökkent, a kéreg megvékonyodott. Néha az atrophia helyenként van erősebben kifejezve, leginkább a homlok- és falkarélyt szokta érni. Az egyszerű dementia senilis eseteiben az agykéreg sejtjei ugyan elhalványulnak, de általában szerkezetükben és elrendeződésükben lényegesebb változást nem szenvednek. A gliaszövet túlburjánzik, magvai megszaporodnak és élesebben festődnek. Az idegrostok csekély változást mutatnak. Inkább található a dementia senilis, különösen a presbyophrenia esetiben sajátszerü, kisgócokban elhelyezett plaqueszerü képződmény,, amelyben alaktalan tömeg foglal helyet, körülötte számos gömb- és orsóalaku vagy kuszáit fonatos testecskék láthatók (a szakemberek nézete szerint a gliaszövet és az idegsejtek tengelyfonalának és dendritéinek törmeléke). Ezen miliaris sclerosisos szigetek az agykéreg különféle részein vannak elszórva és feltalálhatok az Ámmon-szarvban is. A presbyophreniások agykérgében az ideg- és a gliasejtek gyakran zsirszemecskékkel vannak tömve, a neurofibril- lumok, a tengelyfonalak szétesnek s a gliarostok egész hálózatokat alkotnak. Alzheimer a vérerek fokozatos elzáródásával és az idegelemeknek ezzel kapcsolatos elpusztulásával járó elváltozást irt le, mely az agykéreg egész területén világosabb esik alakjában szalagszerüen húzódik végig és ame'v körül a
