Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 10. Aggsági elmezavar. Psychosis senilis, dementia senilis
344 tottságukat, szerencsétlen helyzetüket. A legcsekélyebb ok gyanút ébreszt bennök. Az észrevett véletlen mosoly, kézmozdulat erős kifakadásokra ragadtatja őket. Azt látják, hogy áskálódnak ellenük, el akarják tenni láb alól, ki akarják éheztetni, megmérgezik s a nyújtott ételeket nem fogadják el. Emiatt elzárkóznak vagy elköltöznek lakásukról, hozzátartozóikat a vagyonból kitagadják, mások számára végrendelkeznek, gyakran idegenek zsákmányává válnak s azokat részesítik bizalmukban. Néha megesik, hogy értékpapírjaikat széttépik, megégetik, csakhogy a családot megrövidítsék. Az üldöztetéses téves eszméket hallucinatiók is támogathatják, melyek befolyása alatt a betegeket szorongás, félelem, nagyfokú nyugtalanság lepheti meg. Az azelőtt leggyengédebb egyén is megváltozhat s családja tagjaival a legkíméletlenebbül, brutálisan bánik, veszekedik, szitkozódik, tettlegességre vetemedik. Gyakori tünet a dementia senilis keretében a megkárosítás, a meg- lopatás téves eszméje, amidőn a betegek azt állítják, hogy szekrényüket, asztaluk fiókját, pénztárukat titkos kulcscsal felnyitják, ruhájukat, érték- papirukat, pénzüket elveszik. Gyanakodva figyelnek mindent, bizalmatlanul fogadják a hozzájuk közeledőt. Éjjelenként zörgést, motozást, zár- feszegetést hallanak a szobában. Azt hiszik, valaki ágyuk alá rejtőzött. Folyton rablóktól félnek s ezért vaspántokkal látják el a szoba ajtaját, az ablakokat, a rendőrség segítségét kérik. A meglopatás gondolatát még az a körülmény is támogatja, hogy egyes tárgyaikat olyan helyre rakják, amelyről később megfeledkeznek s így keresés közben sem találják meg. Néha, bár ritkábban, nem rendszeresülő, badar nagysági téves eszmék is felmerülhetnek, amelyeket emelkedett hangulat szokott kisérni. időnként rövidebb-hosszabb időre nagyobb zavartsággal, kuszáit hallucinatiókkal, nyugtalansággal, összefüggéstelen beszéddel és cselekedetekkel járó deliriumok fejlődhetnek hirtelen. Mig máskor az öntudat minden nagyobb izgatottság nélkül homályosodik el, amidőn a betegek teljesen tájékozatlanul járnak-kelnek, elbolyongnak, eltévednek, nem találnak lakásukra, éjjel felkelnek, keresgélnek. Kifejlődhetnek mániás állapotok is, amelyek azonban nem szoktak olyan színesek és excessivesek lenni, mint a maniás-depressiós elmezavar esetében. A betegek bambán nevetgélnek, kiabálnak, gesticulálnak, tapsolnak, futkosnak, idétlen ugrándozásokat visznek véghez, fecsegnek, egyik tárgyról minden átmenet nélkül ugranak át a másikra (gondolatszökés), bizarrul öltözködnek, papirosdarabokkal, falevelekkel, gallyakkal díszítik fel magukat, phantasiásan alakítják hajfonatukat, fejükre papiros csákót, rongydarabokat raknak, a harisnyát karjukra húzzák, ruhafoszlányokból, zsinórokból nyakláncot, karperecét formálnak. Egyesek összeszedegetett tárgyakat, hulladékokat, beteg társaik holmiját batyuba göngyölgetve cipelgetik hátukon. Máskor a melancholiás depressio tünetei
