Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 10. Aggsági elmezavar. Psychosis senilis, dementia senilis
342 gyakba ütődés következtében sérüléseket ejtő betegeket célszerű magas oldalfalakkal ellátott ágyba vagy szükség esetén a földre helyezett és tengeri füvei vagy más puha anyaggal körülvett szalmazsákokra helyezni. Az abstináló betegeknél a mesterséges etetéshez kell nyúlnunk. A piszkos, vizeletüket, bélsarukat maguk alá bocsátó betegeket jó óvatosan, kellő éber felügyelet mellett tartós (28—32° C) fürdőbe tenni, amidőn ügyelni kell arra, hogy a viz alá ne merüljenek. E célból fejüket mérsékelten kifeszített lepedőre helyezzük, úgy azonban, hogy ne legyenek kényelmetlen helyzetben. A hosszas ágybanfekvés után bekövetkező decubitusok néha meglepő gyorsan gyógyulnak a tartós fürdőben. Súlyt fektessünk a betegek tisztántartására s szájukat öblögettessük ki, vagy az ujjra csavart s vizbe mártott vászondarabbal tisztíttassuk meg. A paralysises rohamok alatt az ágyban kell tartani, szükség esetében adhatunk a végbélen át paraldehydet vagy amylénhydratot (1—2 gr pro dosi, vízben oldva). 10. Aggsági elmezavar. Psychosis senilis, dementia senilis. Az aggságí elmezavart a szervezet visszafejlődése, az agy sorvadása kapcsán fejlődő szellemi hanyatlás jellemzi. A physiologiás viszonyok között is kifejlődő senilis elváltozások itt már korábban (senium praecox), gyorsabban és nagyobb fokban kifejlődhetnek. Rendesen a 60-as évek körül, de néha előbb vagy későbben bontakozik ki. A szakemberek egy része (Kraepelin, Binswanger) a már valamivel korábban, az involutio időszakában nyilvánuló testi és szellemi hanyatlással, gyengüléssel járó psychés rendellenességeket (melancholiás depressio, szorongás, paranoidos állapotok, ingerlékenység, hangulatbeli emelkedettség tüneteit), amelyek súlyosabb anatómiai elváltozásokkal, az agykéreg idegelemeinek degeneratiójával, elpusztulásával, a gliaszövet túlburjánzásával vannak összekötve, külön praesenilis elmezavar (dementia praesenilis) néven jelölik meg. Ezek azonban vagy a maniás-depressiós vagy a paraphreniás vagy a senilis elmezavar keretébe jól beilleszthetők. Aetiologiájában az örökléses terheltségnek kevés szerepet szokás tulajdonítani ugyan és Fürstner is az eseteknek csupán 20%-ban constatálta, mindamellett elég gyakran tapasztalható, hogy a dementia senilisben szenvedők családjában több elmebajos fordul elő. A tünetek különösen az arteriosclerosis kapcsán, néha különféle testi megbetegedések, lelki rázkódások, operatiós beavatkozások (pl katarakta) után szoktak kifejlődni. A kedvezőtlenül lefolyt, különféle testi és szellemi megerőltetéssel, nehéz küzdelmekkel, excessusokkal járt életmód bizonyos praedisponáló mozzanatot szolgáltathat. Az ilyen egyének korán megőszülnek, bőrük szárazzá, korpádzóvá válik, arcuk izmai elvesztik rendes tónusokat, petyhüdtekké lesznek s
