Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
339 Az agykérgen kívül azonban még a középponti idegrendszer más területein is találhatók változások, részben a másodlagos degeneratio tüneteként. így a thalamus opticusban, a corpus striatumban, az agykamarákban és azok körül levő szürke állományban, az idegmagvak körében részint vérérbeli elváltozások, infiltratumok, részint a glia túlburjánzása, a ganglionsejtek degeneratiójának különféle foka. Mint már említettük, különösen a IV-ik agykamara fenekén a gliaszövet megszaporodásából eredő granulatiók már szabad szemmel is láthatók. A kisagyban különösen a neuroglia túlburjánzása szokott nagyfokú lenni, egész hálózatot alkot, sőt néha ecsetszerü tömegben belekapaszkodik a pia mater infiltrált szövetébe is. A dementia paralytica eseteiben — mint már Westphal is kimutatta — többnyire a gerincvelő is meg van támadva és pedig az oldalsó és hátsó kötegek többé- kevésbbé kifejezett degeneratiója, a vérerek megváltozása, még akkor is, ha a tabes vagy a paralysis spinalis spastica kifejezettebb tünetei nem mutatkoznak. A dementia paralytica agykéregbeli bántalmából lehágó degeneratio indulhat meg a pyramis pályán végig. A gerincvelő elülső szarvaiban levő ganglionsejtekben, a Clarke féle oszlopban, az elülső és hátsó gyökerekben szintén találtak elváltozásokat, valamint újabban az egyes peripheriás idegekben is. Már régebben tapasztalták s nálunk különösen Laufenauer figyelmeztetett arra, hogy a dementia paralytica sok esetében a nagy ütőerek, különösen pedig az aorta és a carotisok mentén endarteritises folyamatok, elmeszesedés találhatók. Ugyancsak elváltozásokat találtak némelyek a máj és vesék vérereiben, továbbá capillaris tágulásokat és vérzéseket, a vérerek mentén plasmasejteket és lymphocytákat. A szakemberek egy része a dementia paralyticát a syphilis közvetlen har- madlagos organumos megbetegedési formájának tartja. Ezen felfogást van hivatva megerősíteni Noguchinak legújabban elért azon eredménye, hogy a Levaditi némileg módosított festési módszerével 200 dementia paralyticás agy közül 48-ban kimutatta a spirochaetákat és pedig a kéregnek a gliás túlburjánzás által megvastagodott része alatt szétszórtan és mint kiemeli — nem a vérerek falában vagy e körül. Ehrlich nézete szerint a spirochaeták túlszaporodása az antitestecskék képződését váltja ki, melyek a spirochaeták egy részét megölik s ekkor remissio áll be a betegség lefolyásában. A rosszabbodás esetében pedig a spirochaeták alkalmazkodnak az antitestekhez s megszaporodnak. A szakemberek másik része a lues által producált chemiai mérgező anyag következményének, mely az ú. n. metasyphilises állapotot okozza s a középponti idegrendszer bizonyos részeit támadja meg s ezen pusztító hatást más káros befolyás elősegítheti. Egy harmadik nézet szükségesnek mondja több káros tényezőnek összejátszását és pedig a syphilisen kivül az örökléses terheltséget, az alkoholt, a testi és szellemi megerőltetést, rázkódást, kimerülést, a traumás, hőbeli behatásokat, a gyengébben fejlődött idegrendszernek sérülékenységét és a felhasznált energia hiányos pótlásából eredő anyagbeli túlfogyasztást. Végül egyesek azon felfogásban vannak, hogy a lues hatása alatt valami anyagcserebeli zavar fejlődik ki, amely a syphilistől aztán már független mérgező anyagot termel s ez idézi elő azon szervezeti, idegrendszerbeli betegséget, amely a dementia paralytica tüneteit fejleszti ki. A bénulásos elmezavar kifejezett eseteiben gyógyítás szempontjából keveset vagy éppen semmit sem tehetünk. Még akkor sem, midőn a syphilises infectióra alapos bizonyítékaink vannak. Úgy régebben, mint újabban megkísérelték a kéneső különféle formáját adni, sőt a nagy hírre vergődött salvarsannal és neosalvarsannal is számos kisérlet történt. 22*
