Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
338 a motoros kör részéről izgalmi tünetek válthatók ki, az öntudat mulékony zavarai állhatnak elő. A részint vérkeringési akadály, részint az agy nedvtartalmának hirtelen felhalmozódása által feltételezett agynyomásból magyarázhatók az apoplectiformis és epileptiformis rohamok, egyes agyalapi idegek fokozott ingerlékenységének tünetei. Az agynyomás okát képező nedvfelhalmozódás azután a középponti idegrendszer középponti csatornája és az arachnoidalis és pialis ür között az összeköttetést közvetítő foramen Magendi-n át kiegyenlíttethetik. Az idönkint észlelhető hőemelkedések az agykérgi hőcentrumok ingereltségé- nek tünetei gyanánt foghatók fel. Tuczek vizsgálatai azt is kiderítették, hogy a halántékkarély kérgi idegelemei is tönkremennek éppen azon tájon, melyet az agy- localisatióra vonatkozó kísérletek a hallás központjául jelöltek meg. Ezen körülmény a paralysisben észlelhető kóros hallásérzeteket és az aphasia sensoricát magyarázza meg. Westphal paralysisesek olfactoriusának sorvadását is constatálta. Ezen észleleten kívül a halántékkarélyba localizált szaglóközpont direct vagy indirect utón előálló irritáltsága, úgyszintén anyagi elváltozása szagérzetek keletkezésére vagy a szaglás csökkenésére, megszűnésére szolgáltat alkalmat. A motoros zóna ú. n. oro- lingualis területének bántalmazottsága paralysisesek ataxiás beszédzavarának állandó tünete fennforgását teszi érthetővé. Paralysiseseken más idegek (így a látóideg) s a gerincvelő egyes gyökeinek, továbbá a hátsó és oldalkötegek elfajulása és sorvadása is constatálható. A paralysisesek agyának kérge sorvad és ennek az idegelemei átalakulnak, tönkremennek. A régebb vizsgálatokhoz az újabbak (Nissl, Lissauer, Alzheimer, Fischer, Schaffer, Marinesco, Brodmann stb) egész sora csatlakozott, amelyek a különféle pathologiás elváltozásokat finomabb árnyalatokban is feltüntették. Az idegsejtek rendes alakja megváltozik, felpuffadnak, belsejük szemcsésen szétesik (chro- matolysis), a sejtmag zavarosan megduzzad, majd megkisebbedik, eltűnik, az egész sejt elhalványodik, fátyolozottá válik, körvonalai elmosódnak, vacuolák képződnek benne, finomabb szerkezete már nem ismerhető fel, majd összezsugorodik, megnyúlik, sclerotizálódik, egyes nyujtványai eltöredeznek, úgy hogy végre csak a sejtek nyomait, roncsait látjuk egyes alaktalan képletekben vagy egészen eltűnnek. A finom idegrostok is, főleg a tangentialis és supraradialis fonatban, lassanként elpusztulnak, úgy hogy a Weigert féle festési methodussal előállított készítményeken csak gyér számban találhatók fel. Néha az idegrostok ezen megfogyatkozása az agykéreg mélyebb rétegeiben foltszerűen mutatkozik s átmehet a velőállományba is. Az idegsejtekben és körülöttük levő finomabb fibrillumok is megváltoznak, megduzzadnak, megvékonyodnak, kicsomósodnak, szétesnek és eltűnnek. Az elváltozások leginkább a homlok-, fal- és halántékkarélyon észlelhetők, mig a nyakszirtkarély és különösen a fissura calcarina táján csak kisebb mértékben. Az idegsejtek és rostok elpusztulásának arányában túlburjánzik a neuroglia. Egész tömegben képződnek a gliasejtek és rostok s nagy számban jelennek meg az astrocyták, a póksejtek. Legerősebben látjuk ezt kifejezve a kéreg legfelsőbb rétegében. Egyes helyeken sajátságos módon veszik körül a vérereket s tapadnak falzatukra. A vérerek megszaporodnak, tágulnak, kiöblösödéseket képeznek. Az endothel- sejtek túlburjánzanak, az intima megvastagszik, az adventitia hüvely lymphocytákkal, plasmasejtekkel infiltrálódik. Különösen a vérerek körül találhatók a Nissl által leirt egymagu, hosszú, keskeny pálcikaalaku sejtek, melyek az idegsejtek csoportjaival párhuzamosan szoktak elhelyeződni. A betegség előrehaladottabb stádiumában úgy az idegelemek elpusztulása, mint a vérerek és a gliaszövet visszafejlődése következtében az agykéreg egyes részei összezsugorodnak.
