Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
337 kifejezve, kötőszövete túlburjánzott, infiltrált, sok benne a plasmasejt és lymphocyta. Az agyvelő maga általában sorvadt, súlya csökkent (egész 1000 grmig is). A tekervények megvékonyodtak, a köztük levő árkok tátonganak. Az agy kamarái tágultak, bennök a savó megszaporodott. Falazatuk, különösen a IV-ik kamrában, egyenetlen, apró szemcsés kidudorodásokkal (mintha porral lennének behintve — az ependymitis nyomai). A szürke állomány 1—3 milliméterrel is megvékonyodott, sorvadt. Már régebben Tuczek, Zacher, Friedmann és mások úgy az agykéreg sejtjeinek, mint a velőtartalmu idegrostok sorvadását constatálták. Ezen elváltozások legelőször és legnagyobb mértékben a homlok- és falkarély- ban észleltettek. Az agykéregben ezen, főleg Exner vizsgálatai óta olyan nagy számban kiderített s a különféle területek összeköttetését létesítő finom idegszálak elváltozása van hivatva leginkább megmagyarázni a paralysisnek főleg a középponti vezető pályák hiányos működésében (motoros és psychés associatiós zavarokban) nyilatkozó lényegét. A bekezdő jelenségek változatossága és sokfélesége a központi idegrendszer egyes területeinek diffus izgatottsági állapotára vall.. Hogy ezek előidézésében a vasomotoros, vérkeringéses és táplálkozásbeli zavaroknak nagy szerepük jut, kiderül egyrészt a boncoláskor makroskoposan is látható elváltozásokból, az agykéreg bővérüségéből, a vérerek tágulásából, itt-ott aneurysmaszerü kiszélesedéséből, a vérerek falának túlburjánzásából, megvastagodásából, a vörös és fehér vérsejtek kivándorlásából, másrészt az életben mutatkozó egyes objectives és subjectives tünetekből, milyenek : az arc és koponyatető hirtelen elpirulása, elhalványulása, a szemek kötőhártyájának gyakori belöveltsége, a nyaki és halántékütőerek feszültsége, az ütőérlökés és szívverés teltségének és számának gyors ingadozása, a szemtekékben, a koponyaüregben nyilatkozó feszülés, nyomás, fájdalom érzése, az érverés rhythmusá- val egyező fej- és fülzúgás. Ama vizsgálati adatok, hogy a homlok- és középponti tekervényekben nyilvánul legelőször s legnagyobb mértékben az idegelemek sorvadása, megmagyarázzák azon körülményt, miért nyilatkoznak a kezdeti tünetek a finomabb szellemi és mozgási tevékenység csökkenésében. Tudjuk u. i., hogy a kísérleti és egyéb vizsgálati eredmények (Flourens, Leuret és Gratiolet, Ferrier, Műnk, Meynert) az agykéregnek éppen ezen részeit jelölik meg a magasabb szellemi és mozgásokat szabályzó középpontok helyeiül. Ha tekintettel vagyunk arra, hogy a negyedik agykamara ependymi- tise jóformán állandó tünet s ez már makroskoposan is sokszor jól felismerhető azon kép alakjában, mintha a kamara feneke finom porral lenne behintve, könnyen elképzelhető, hogy a lobos izgalom részint direct, részint irradiativos utón befolyásolhatja a nyúltvelőben s a szomszédos részeken elterülő idegmagvakat, nyelési, légzési, nyálelválasztási, vasomotoros, pupillabeidegzési zavarokat idézvén elő, melyekre az agykéreg — mint anyag- és légcserebeli akadályokra — szorongó-, félelemérzésekben reagál. Az agyburkok, az agykéreg és a velőállomány nagy részének, továbbá az agytörzs és agyalapi dúcok egymástól részben független véreres hálózatán rendellenes érbeidegzési alapon általános vagy részleges bővérüség, meglassubbodott véráramlás keletkezhet, mely exsudatiós folyamatot eredményezhet s a szövet közti űrök nyomásának emelkedése mellett az idegelemek mulékony vagy tartós összenyomatása, irritáltsága s működésbeli csökkenése, bénulása következhet be, a szellemi és mozgási míveletek nehézkesekké, akadályozottakká lehetnek vagy 22 Dr. Moravcsik: Elmekór- és gyógytan.
