Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
335 inkább csak automatos, ösztönszerü mozgásokat végeznek, járni nehezen, alig, vagy éppen nem tudnak, annak dacára sokat fészkelődnek, elbotorkálnak, fekvőhelyükről gyakran leesnek, a földön hemperegnek, csúsznak, felső végtagjaikkal hadonásznak, a sík földön is elesnek, ily módon sérüléseket szenvednek el, előszeretettel tépegetnek, ujjaikkal ruháik szegélyét, az ágybélit húzogatják, morzsolgatják, némelyek szakállukat, bajuszukat, szemöldökszőrüket tépdesik ki szálanként, összekarcolják magukat, egyes testrészeiket megcsonkíthatják, (egy paralysises pl. körmével felhasította scrotumát s egyik heréjét kiszakította), keresgélnek apró tárgyakat, papír-, fadarabokat, rögöket, kavicsot szedegetnek össze s zsebüket telerakják. Gyakran csikorgatják fogukat, olykor rhythmusos tempóban, vagy rágó mozgásokat végeznek. Egyesek a feléjük közelített tárgyak (kanál, kulcs, égő gyújtó stb.) láttára — mint a madarak — ajkukat összecsucsorítják vagy kitátják szájukat, mintha le akarnák nyelni. Néha ok nélkül kiabálnak, jajgatnak, egyesek a hozzájuk közeledőt indulatosan visszautasítják, megütik, megrugják, összeköpik, mig mások bambán nevetgélnek, avagy napokon át szótlanul, tehetetlenül hevernek ágyukon, semmi ingerre sem reagálnak. Sokszor látjuk, hogy az ilyen betegek álmatagok, ülőhelyükön is elszenderednek. Öntudatuk homályos, a szellemi életnek csak roncsait tüntetik elő. A hozzájuk intézett kérdéseket alig vagy éppen nem fogják fel, emlékezetük képei elmosódnak, teljesen kiesnek, néha még nevüket, korukat sem tudják megmondani, összefüggéstelenül, zavartan beszélnek, teljesen tájékozatlanok. Beszédük alig érthető, avagy csak gagyogó, gutturalis, articulátlan hangokat adnak ki. Egyes betegekben az euphoria egész halálukig megmarad s teljesen elgyengülve, tehetetlen állapotban dicsekednek nagy testi erejükkel, magukat boldogoknak, szerencséseknek mondják. Ürüléküket maguk alá bocsátják, sem a vizeletet, sem a bélsárt nem képesek visszatartani. Néha azonban makacs retentio urinae fejlődhet ki. Piszkosak, vizelettel, bélsárral összekenik magukat, nyálukat végigcsurgatják ruhájukon. A betegség végső stádiumában gyakrabban fordulnak elő a paralysises rohamok, amelyek a betegek életét kiolthatják. A paralysis progressivának atypiás formái is előfordulhatnak. Ilyen a góctünetekkel járó Lissauer-féle alak, amelyben a kóros folyamat főleg az agy bizonyos részeit (inkább hátsó felét) támadja meg leginkább s ezeknek megfelelő müködésbeli zavarok, kiesések (cortexes bénulások, hemianopsia, lelki vakság, aphasia sensorica, hanghallások) következnek be s gyakori paralysises rohamok tarkázzák a kórképet. Rendesen lassabban, megszakításokkal halad előre. Mig máskor a dementia paralytica a kifejlődés bizonyos stádiumában hosszabb ideig változatlanul megmarad és sem a psychés, sem a motoros tünetek nincsenek élesen kifejezve, bár olykor rövid ideig tartó kisebb-nagyobb kitörések, paralysises rohamok mutatkozhatnak. Csak később halad aztán tovább.
