Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
331 erő fokozatosan hanyatlik, ismételten megjelenhetnek a már említett paralysises rohamok, melyek után jelentékeny rosszabbodás szokott következni. Egyes esetekben azonban — főleg az expansiós formákban — elég gyakran találkozhatunk a rövidebb-hosszabb ideig tartó remissiókkal, amidőn néha a betegek még bizonyos szellemi munka végzésére is képesek, sőt rendes foglalkozásukat tovább folytathatják, mígnem aztán egy újabb visszaesés után a betegség szomorú kimenetele nem marad el. A betegek az ilyen abbahagyások után csak tökéletlenül, csak főbb vonásokban emlékeznek a velük történtekre s a betegségbe némi belátást tanúsítanak, de az ilyen látszólagos javulás alatt is felismerhetők a szellemi műveletek bizonyos nehézkessége, az ingerlékenység és a szervezeti tünetek (bénulásos jelek, a reflexek megváltozása). Váratlan javulások a betegség elörehaladtabb stádiumában is előfordulhatnak és pedig akkor is, amidőn az elesettség, a testi erő gyengülése a közeli exitus lethalisra engedne következtetést. A szellemi hanyatláson kívül a már eddig is felsorolt testi jelenségek, egyes functionalis zavarok is kifejezettebbek lesznek. Ezek között első s’orban feltűnnek a paresisek• A betegek arcuk egyik felét hiányosabban idegzik be, amely körülmény kifejezést nyer abban, hogy az egyik oldali sulcus naso-labialis elsimult, elmosódott, sekélyebb, mint a másik oldalon levő, beszéd közben az egyik szájzug visszamarad, a homlok egyik felén hiányosan vagy éppen nem képződhetik ránc, mig máskor az egyik homlokfél állandóan össze van ráncolva, a kiöltött nyelv iránya az egyenes vonaltól jobbra vagy balra tér el. Gyakran találkozhatni a szemteke izmainak bénulásával és kettős látással, valamint a ptosissal is. A pupillák — mint már említettük — nem egyenlők, szabálytalan alakúak, tágultak vagy nagyon szűkültek, hiányosan vagy éppen nem reagálnak. A betegség későbbi időszakában az arc izmainak elernyedése következtében az arc kifejezéstelenné, bambává válik. A hangszalagok bénulásos állapota következtében a betegek hangja elveszti csengését, színtelenné, tompává, remegővé lesz. A nyelés megnehezül, étkezés közben könnyen áll be fuldoklás. A végtagok izomereje csökken s ha a dynamometerrel végzünk kísérletet, azt tapasztaljuk, hogy a beteg vagy mind a két kezével, vagy az egyikkel nagyon keveset képes szorítani s a jobbkezes (és nem balog) egyénen a kétoldali szorító erő egyformasága a jobbkéz gyengülését bizonyítja. Látjuk továbbá, hogy a betegek mozgásai többé-kevésbbé incoor- dináltakká válnak. Gyakran tévesztik el vagy csak bizonytalanul érik el a szándékolt célt, kapkodnak ide-oda, kezüket egyes tárgyakba beleütik, a megfogott tárgyakat könnyen elejtik, nehézkesebben fordulnak, ülnek le, vagy állnak fel, teszik keresztbe lábukat, vontatva, tökéletlenül vetkőznek, öltözködnek fel, gombolkoznak be vagy ki, általában ügyetlenebből mozognak. Sötétben meg éppen ingadozva, botorkálva /árnak.
